Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35 nap !

2015.11.16

Vidám időszak kezdetén, elfelejti az ember, hogy az valahol valamilyen formán meg is fog szakadni, nos ebbe a gödörbe én is beleestem. Persze az ember utólag, amikor belegondol  a helyzetekbe, okosabb, de ezt sem teszi sok más ember. Szárnyaltam a boldogságtól és tele voltam optimizmussal, de nem tudtam mi vár rám egy napon ... elestem, csúnyán elestem,  a csuklóm elmozdult és el is tört, nem tudtam mi legyen, mit kell tennem ... fájt, s írtam, éhségem azonnal elmúlt és a szomjúságom is. Perceken belül kellett dönteni, hogy küldetésem befejezem e? Hát megtettem, mert törött csukóval, nagy fájdalmak mellett is, a vendégeket tartottam szem előtt és önmagamnak ezzel bizonyítottam, hogy tudok másokat előtérbe helyezni, akár magam elé is! Küldetésem volt, hogy megvegyem a zöldborsót az étterem konyhájára és én megtettem, megvásároltam és célba ért a zöldborsó ... Én meg lerogytam az asztal mellé, a padra és kétségbeesve sírtam, mint egy kisgyerek. Különböző okoknál fogva: 1. Mi lesz a munkahelyemmel? ( nem volt eltörve semmim soha addig, de tudtam, hogy nem rövid idő a gyógyulás ) ; 2. Mi lesz a csuklómmal? Tudom e majd használni? Összezuhantam teljesen és ja, a 3. -ik ok, hogy utálom a bezártságot hosszú távon, és hogy ki fogom e tudni bírni .... ( persze elmehettem a városba ide - oda - amoda, de bezárva éreztem magam, rabja voltam egy gipsznek annak ellenére, hogy csak a csuklóm tört el és csak az alkar volt begipszelve ). Nehéz időszak volt és volt időm elmélkedni és gondolatokat szülni. Rab voltam, a saját magam rabja és a gipszé. Rabja voltam a örömszerzési kézimunkának , ami által rabja lettem a gipsznek is. Van Isten és van az, hogy mindenki azt kapja amit megérdemel, senki nem kivétel ez alól. Hű keresztény katolikus vagyok és Isten megadta azt a büntetést, hogy a kézimunkát amelyik kézzel véghez vittem, azzal vetem a keresztet is. De ahányszor a kezemmel megcsaptam valakit vagy rosszat tettem, egyben megkaptam egy gipsz rabjában ... - mert tartja a mondás: " Isten nem ver bottal! " - milyen igaz. Ugyanakkor felmerül egy kérdés, hogy tudunk e szabadulni ezekből a rabszolgaságból, fogságból? Ebben az időintervallumban elköltöztem egyik helyről a másikra, majdhogynem a város egyik végéből a város túlsó végébe, szó szerint értve. 35 nap semmi tevés, de ez nekem zavarodottságot okozott, nem mutatva, de érezte az aki ismer. Rémálmok gyötörtek és vártam, hogy vége legyen az egésznek. Nem kellemes, 35 nap kegyetlen idő. Annyi viszont ,jó dolog történt, mindenféle ismereteket mondtak, hogy nagyon fog viszketni, meg megnő a szőr a gipsz alatt, meg hogy fájni fog, beszarásig .... Ebből egyet tudtam, hogy igaz, de éreztem, velem ez nem fog megtörténni, hogy nagyobb lesz a szőr a kezemen ... jól éreztem, ez velem nem történt meg, de a többi sem, nem viszketett túlságosan és gyakorlatilag nem is fáj a kezem, attól kezdve sem, hogy levették a gipszet. Kaptam egy gyógyfáslit és elindultam a munkahelyemre. Gőz volt bennem és féltem, óh bárcsak valaki tudná azt a félelmet, hogy mi volt akkor bennem. Egy dolog nyugtatott, hogy nem fáj. Szabad lett a kezem, de rab maradtam egy életre.

35 nap és megismertem magamat a betegség -  és a rabság szemszögéből. Volt időm azon is elfilozofálni, hogy milyen igaz, gondolataink befolyásolják életünket és azon belüli cselekedeteinket és eredményeit. Kollégáim mesélték, hogy hát dolgoztak ott mások is, de nem bírták és elmentek betegállományba vagy éppen felmondtak. Nos ezt annyiszor mondogatták, hogy " nesze neked fogd meg jól " - én is eljutottam ... de a sors fintora, hogy én baleset áldozata lettem, mert én nem akartam, buta gondolat az ha valaki/-k feltételezni merészeli/-k, hogy esek én csak úgy kényem kedvem szerint, mert henyélni akarok, akkor nagyon is téved az a valaki/-k, és kedves olvasok ne higgyétek, hogy nem léteznek ilyen fajta emberek, de nagyon is léteznek, köztünk élnek és sunyi módon tesznek keresztbe és nagyon sok ember manipulálható és ezt ki is használják ezek a rosszmájú rosszakarók.

Eltelt a 35 nap, újra szárnyalok, de a jövőben óvatos leszek mindennel és mindenkivel. Nem akarom kivívni Isten és ember haragját ... .

Visszagondolva az elmúlt 35 nap, nem csak rossz volt, hanem tanuló időszak is, elmélkedési időszak, és igazi kaméleon időintervallum, mert rossz volt, de mégis minden jó volt benne ... Mert tartja a mondás: "  Ha Isten terhet ad a válladra, akkor ad  hozzá segítséget is. "  Igaz az is, hogy " Isten csak akkora terhet ad a válladra, amekkorát el tudsz bírni, soha nagyobbat ... "
Isten számomra van, ha számodra nincs, akkor van valami más, egyéni dolog, hogy ki minek nevezi azt amiben hisz ... .

" Nincs új a Nap alatt " szokták mondani, de az ember ha vakon él, akkor átélhet újat és ezzel igazán megtört ennek a mondásnak a valóságalapja. Én a rabságban  ébredtem rá, hogy a Napsütés is egy öröm lehet a bánat felett, de a jó társaság, egy jó beszélgetés, egy séta, a csillagos ég, vagy akár örömteli örömszerzés is feledteti a bánatot. A legfontosabb talán ezeknél, mégis az, hogy megmaradt a kezem, nem vágták le, és a tudat, hogy egyszer szabad lesz és használni is fogom tudni ... Hány olyan ember van aki rosszabbul járt az Élete folyamán és ilyenkor eltörpül az én problémám a rabsággal együtt!  Így telt le nekem a 35 nap és észre se vettem, könnyedén siklottam, mert folyamatosan újat éltem át minden egyes nap. Köszönöm azoknak akik mellettem álltak és támogattak. Nekik küldöm a következő ajándékokat!

 

viragcsokor.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

koktelok_980x480_1.jpg

 

 

 

 

 

index--2-.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Üdvözlet

(Lörincz Levente, 2015.11.17 15:33)

Nagyon szépen leírtad a történeted! Szép volt olvasni és nagyon szívesen segítettünk neked és fogunk a jövőben is!