Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


À-la-carte show első rész

2018.12.02

Ott a pad, a park közepén, csodás őszi levélperzsán, emberi zajok társaságában, melyre olyan lendülettel huppant rá Zonga, hogy rögtön minden táncra perdült. Persze ott volt a szél, amely úgy simult a tánchoz, ahogy még nő sem a téli bundájához. Nem volt hideg, olyan nagyon kellemes őszi meleg románc volt. Zonga ott ült és megvárta a tánc végét, azt is, hogy a szél elviharozzon az utcán, s szemügyre vette a parkot. Mindent látott, amire álmában sem kattant volna nagyítóval sem. Kukán kekszelt két idősebb ember, de szegények nem tudták mit cselekednek, ugyanis Zongának feltűnt, hogy a táskájukból kiesett a gyógyszer, ami arra hívatott, hogy bekapcsolja az emlékező gombot, avagy ne engedje, hogy az lekapcsolódjon. Persze nem szólt semmit, mert rögtön meglátott egy éppen közelgő járókellőt, amelyik magában hadarva - dadogva beszélt, de hát olyan idegföldrengés rázta, hogy szerencsétlen fiú majd beszart a padon. Egy pillanatra behunyta a szemét és mikor újra kinyitotta, elmosolyodott, hogy ez is tovább lépett, végre. Persze a parkban kuporodott egy ismeretlen költő is, mert körülötte csupa lapokra vetett versszakaszok voltak és ott kuporodott, úgy szomorkodott, s amúgy siránkozott. Elsírta az üzenetek fulladását, hogy nem érnek célt e Földön, s így az égben sem. Ő csak hallgatott és figyelt. Figyelt, mert tudta, a tiszta szív tud csak igazán szomorú lenni és igaza van a tiszta léleknek, mert az nem képes álarc mögé rejtőzni. Átérezte a költő minden fájó rezdülését, ráncát s mosolyát. Ahogy meglátta a mögöttes történetet a kekszelő idős párral és a hadarva - dadogó járókellő esetében. Az utóbbi ténylegesen nagyon félelmetes volt, először arra gondolt, hogy talán zárva van Lipót, s menekülni kellett Magyarországról. Később rájött, hogy a szabad szellemiség nem olyan korlátozott, mint mondjuk akkor amikor az emberi környezetbe való illedelmes viselkedési formákat kell alapul venni. A padon ülve szemlélni a parkot és a parki életet, szent meggyőződés, hogy több társadalmi probléma születik meg a fejben, mint amennyi mosolyt kap ingyen, önzetlenül. Így tekeredett a szeme arra kisebb gyerekcsoportra, amelyik ordítva, sikítva, dührohamtól felfeszülve, kivörösödött agybombákkal rohantak, mint kiderültmindegyiküknek az volt a baja, hogy nincs elég csoki amit az anyukák megvásárolhatnának a boltban. Rögtön tudta a fiú, Zonga, hogy ezek elkényeztetett apró lények, akik ha így nőnek fel, akkor ezekből lesznek a rossz, felfuvalkodott, zsugori és diktatórikus felnőttek, vezetők, utcai - parki járókellők. A parkban megjelent ekkor a talpig reverendában áldást hirdető plébános, aki a lehetetlent próbálta, a gyerekeket elcsitítani, de hát lerohanták és eltaposták, mert közben kiderült, ők nem a mi gyerekeink, nem és nem. Ők Allah-t kiáltottak, Zonga akkor eszmélt, mikor a pap még a világát sem tudta, mert ezt nem hitte, a nagy hite mellett. Zonga hitte a hite mellett. A pap felsegítésére senki nem jelentkezett, ez a rohanó beteg világ mára pecsétje és szignója az embernek. Zonga odament és felajánlotta a segítséget, ami elfogadást nyert, s cserébe jó tettért jót várjál alapon, vagy mégsem? - együtt sétáltak a közeli plébániára, s spontán gondolattól vezérelve mindketten a templom bejárata felé vették az irányt. beléptek az ajtón és az üveg ajtón is. Hát ha száz lábunk lenne és száz szemünk, akkor mindegyik elkerekedne, mint malacfenék a sülttálon. Bejárati ajtó mögött Duf-Duf Jancsi Juj-Juj Jolán éppen Oreo-t próbáltak irodalmi édes kifejezéssel. Hát ettől józan paraszti ésszel minden hit megbukna. Mi tévők legyenek, sarkon fordultak és eljöttek, viccesen hátrahagyva az őszi időben a nyitott templomnak, hogy szent az Oreo, a gyerekek szeretni fogják. Ami a legviccesebb a dologban, hogy a gyerekek szeretik is, de nem csak …! Így jobbnak látták visszamenni a parkba és leülni a padra, csendesen szemlélni az életet, a forgalmat, a levélperzsát, a szellő táncát, egy madár bátor dallamát, s meglátni azt amit nem sokan képesek, hogy ez csak egy park a járókellőivel, de nem az egész világ! Viszont az egész világ szüli ezeket a járókellőket. Még kisebbség, még nem erősek, de Zonga tudja, hogy közel a pont, hogy minden arány fordítva legyen. Mert ami ma bent van, holnap lehet kint, s ami ma még érdemes, holnap már érdemtelen. Hova megyünk azt mi döntjük el, s hogy honnan jöttünk, az kötött alap, őseink és felmenőink döntései. (folytatás következő alkalommal)

                                                                                         Tschongor Attila

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagytétény

(Bota Daniel , 2018.12.08 21:34)

A mondanivalója nagyon szépen felvan vezetve. Köszönöm, hogy olvashattam. Minden tiszteletem az íróé!