Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


À-la-carte show második rész

2018.12.19

 

Zonga igyekszik korán kelni, persze nem azon mentén, hogy "ki korán kel, aranyat lel!", hanem, mert megpróbál nem fél napokat elpocsékolni alvásra. Pedig semmi dolga nincs a munkáján kívül. Szabad és nem köti senkihez és semmihez. Ezen a reggelen, 7ºº-kor kelt és a tegnap eseményeivel mit sem foglalkozva eltervezte napját. Napi rutin szerint, kávé, cigi, tusolás, öltözés, s indulandusz az állomás felé, hogy vonatozzon a városba. Lassan és kényelmesen megy, nincs hideg, ezene a decemberi napon. Fülében zene szól, a mindenkori legnagyobb Boney M karácsonyi album. Itt meg is hallgatható, Zonga ezt énekli egész ünnep alatt, éjjel - nappal. 

 

 

Útközben találkozik egy kollégájával, aki siet, ezért az intésre is alig van idő, nemhogy egy "Hogy vagy?" kérdéskörre. Ezen gondolat mentén az jutott eszébe, hogy vajon miért is siet a mai kor embere? Annyi szép dolgot lehetne megszemlélni, s talán jobban észre vennék egymást az emberek. Olyan érdekesség suhant végig az agyán, hogy az ember-re végződő hónapokban olyan kurzusokat kellene kötelezővé tenni, ahol azt tanítanák és gyakorolnák az emberek, hogy észre venni a szépet és az embertársat. Persze azzal is rögtön tisztába került, hogy ebben a fene nagy szabadságban ez nem létezik, hogy kötelező ami az életet és annak minőségét szolgálná. Egy nagy belső nevetés után eszmélt rá Zonga, hogy már megérkezett az állomásra. A vasúton éppen a tangó hosszú lépést gyakorolja a vonat. Ebbe sok más fiatallal együtt betársul. Közben dübörög Boney M albuma, ami nem olyan modern, de örök. Ezen mentén azon is elgondolkozott, hogy milyen éhes világ uralkodik. Valahogy úgy volt ezzel, hogy régen a világ szolgálta az éhes embereket, ami mára megfordult és az ember szolgálja az éhes világot. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy örök életre a régi dolgok nosztalgia és már visszahozni sose fogja senki és lehetetlen is. 

A vonat közben a városig táncolta a hosszú lépést, ahol már a lehetőségek tárháza fogadta Zongát. Ő meg taxival elkeringte magát a bányához, ahol hét kövezte a bányász szerepét, hisz szabad és nem kötődik senkihez és semmihez sem. Ez a játék minden ember életében szerepel és vagy így vagy úgy, de játszani jó. Az ember ettől még nem lesz keresett szobor se kint, se bent. Ez olyan, hogy az órára gyakran kell ránézni, mert a napi program nem csak ennyi. Azért ennyire csak nem szabad alanyunk, mert még tervben van a vásárlás. Így Zonga a rohanás modern részét igénybe vette, de ez nagyon nagyon ritka az ő életében, a kényelem mindenek felett a jelmondata. Ezzel máris a boltban termett, zárás előtt kettő perccel. Megvette amit kellett és a kassza előtt gyorsban kivett fagyasztott barackos-túros gombócot. Nem olvasta el mi az, csak fogta és fizetve pakolt. Kisvártatva otthon termett a gyorsan tangózott vonattal. Még mindig tévhitben volt szerencsétlen Zonga, mert forró vízbe tette a gombócokat és kettőt fordulva a szemei elszakadva a fejtől kimeredtek  a szemgödörből. Hát hova tűntek a gombócok? Csapott a fejéhez azonnal, hát az fagyigombóc és nem főzős desszert. Így telt el ez a decemberi nap, elkönyvelve, hogy minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó. Ez az élet rendje. Így hát nem maradt hátra semmi, minthogy a királyi trónon nyomjon egy selfie-t az Instagramra, hogy jöjjön sok like, meg komment. Ugye a modern világ, éhes világ magához veszi azt amit akar, s ezt az ember kiszolgálja, ha nem előbb, akkor utóbb, ha nem így, akkor úgy vagy amúgy, de megteszi. Nincs kivétel. Talán ez érzékelhető is:

thinkstockphotos-695857430-e1518180889602-480x270.jpg

                                                             

                                                            Tschongor Attila 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.