Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A misztikus számok történetéből

2017.06.13

​A számok eredetéről sokféle feltételezés látott napvilágot, ám kialakulásukat tekintve, mind a mai napig meglehetősen hiányosak ismereteink. Állítólag az első írásokkal egy időben, i.e. 4000 - 3000 táján születtek meg a számok rövid leírására alkalmas jelek, később pedig számjegyek és számrendszerek.

​A számírás legrégibb emlékei Mezopotámiából és Kínából származnak.

​Nagyon valószínű azonban, hogy már jóval előbb, az őskorban felruházták a számokat mindenféle misztikus erővel, rejtelmes földöntúli képességekkel. Feltehetően már az ősember felfedezte a nappalok és az éjszakák kettős ritmusát, a holdciklusok periodikusan visszatérő változásait, megfigyelhette, hogy a különböző égi mozgások mennyire kihatnak életére. Írásos feljegyzések tudósítanak arról, hogy a kaldeusok, az ókori Egyiptom papjai, az arab tudósok, a hindu és a kínai bölcsek, az ógörög filozófusok, s a zsidó esszéisták egyaránt szerették a számtani feladványokat, szívesen fejezték ki számokkal az Univerzum rejtélyeit. A számokat illetve a velük végzett műveleteket használták fel a természet, a világ sokféleségének megfejtésére, válaszként a rejtélyes "hogyan?" és "miért?" kérdésekre.

A matematika és a számmisztika akárcsak a csillagászatban az asztronómia és az asztrológia már már a kezdetek kezdetén összefonódott egymással, szétválaszthatatlan egységet alkotva.

Korunk francia írója, Maurice Drunon szerint:

"A szám szó, de nem beszédhez való szó,

Hullám és fény , de a szemnek nem látható.

Végtelen sok variációja van, mégis változatlan.

​Az élet minden formája a csodálatos számok arcát rejti."

 

A szám nemcsak formális mérték, hanem tartalom is és nemcsak tartalom, hanem mozgás is, mert a szám nemcsak a tér mértéke, hanem az időé is. Az 1-es szám íz Isten és a kozmoszon kívül megjeleníti az első embert.

​A számmisztikában a zéró (0)  jelképezi az örökkévalóságot, a mérhetetlen nagyságot, a végtelen Univerzumot, szimbolikája a teremtés előtti őslétezés kozmikus tojásának, melyből létrejött, kialakult a világmindenség. Ugyanakkor felfogható a zérus, mint egy önmagába visszatérő zárt görbe vagy egy saját farkába harapó kígyó. Ebben az esetben már korlátot, bezártságot, körbejárást, behatároltságot, megszorítást, befejezetlenséget, tökéletlenséget jelent. A zéró egyidejüleg tud határtalan nagynak, óriásnak és rendkívül kicsinek, atominak mutatkozni. Ezzel a képtelen ellentmondásosságával lett az univerzális paradoxon reprezentánsa a zéró. Ez a szám önmagában csupán egy értéktelen jel, nem jelent semmit, sőt az a szám sem változik meg, amelyhez nullát adunk, vagy amelyből elveszünk, de nullával értelmetlen osztani és szorozni. Ha azonban a nulla elé teszünk egy másik számot, majd ahhoz adunk újabb nullákat, akkor egyre nagyobb értékű számot kapunk. Mivel a számok zérustól haladnak előre, hogy aztán ismét a semmiben oldódhassanak fel, ezért ábrázolják gyakran a zérust egy olyan körrel, vagy mágikus gyűrűvel, amelyben egyesül a kezdet és a vég kapcsolódása, kötődésé révén ily módon mindennek az alfája és az Omegája.

​Már az archaikus ember is az egyest tartotta az összes szám közül a legmagasztosabbnak, mivel ezt a számot azonosította a mindenséggel, a mindenséget összekapcsolta az egységgel, az egységet pedig az eggyel vagyis az egyetlen Isten képzetével társította. Feltehetően ez a teória játszott szerepet abban, hogy egyistenhit alakult ki több nagy vallásban.

Valamennyi  szám alapja az 1-es. A természetes számsor első egész száma, a többi számmal ellentétben, nem osztható fel, nem bontható részekre, csak sokszorozni, többszörözni lehet. Valószínűleg ezzel a szakrális tulajdonságával érdemelte ki az elsőbbséget, s lett a teljesség, a fedhetetlenség szimbóluma. A számszimbolikában az egyessel nemcsak a fenséges Istent és az egységet fejezték ki, hanem ezzel a számmal hoztak összefüggésbe a világegyetem kialakulását, az élet kezdetét is.  

  • ​a rabbinikus irodalomban Ádám volt az első férj,
  • ​a Védák első embere Pórusa,
  • ​a perzsáké Gajomarsz,
  • a kínaiaké Pan-Ku,
  • az egyiptomiaké Pthah,
  • az ősgermánoké  Jmir​,
  • a nők közül az első, Ádám felesége Éva,
  • a muzulmánoknál az első nő Havvá. 

 ​Elsőséget élvez az elemek sorában a levegő, a színeknél a fehér, a római és a görög katolikus egyház szentségei közül a keresztség.

​A különböző ABC-ék első betűjének is egyes a numerikus értéke, mint például:

​- a zsidók alefjének, a druidák aiujának, a görögök alfájának.

​Az egyes sokszor felbukkan szólásmondásainkban is, mint:

  1. ​egy barázdás
  2. egy tálból cseresznyéznek
  3. egy füst alatt
  4. egy gyékényen árul
  5. egy igába fog
  6. egy követ fúj
  7. egyívású
  8. egy kenyéren él valakivel

​Az asztrológiában a Napnak és a Holdnak csak egyetlen háza van, lévén az egyik a nappalok és a másik az éjszakák égitestje. A numerológiában az egyes a nap kisugárzása alatt áll, ennek hatására ez a szám kreativitást, impulzivitást, pozitív beállítottságot kölcsönöz tulajdonosának.

Első gondolatra hihetetlennek tűnhet a számok fontosságának hangsúlyozása, azonban számolás nélkül ma is barbárok lennénk. Számok nélkül nem lenne építészet, nem lehetett volna gépeket gyártani, de még a művészetek: a festészet, a szobrászat, az irodalom, a zene sem nélkülözhetik a számokat.    

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.