Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szociális munka 10. rész

2018.04.18

Legutoljára a krízisekről írtam és most azon belül a szuicid krízis kialakulásáról és jellemzőiről szeretnék írni. 

Ez a fajta krízis akkor alakul ki, ha a krízisben lévő személy nem talál megoldást a krízishelyzetből való kilépéshez. Sokkal élesebb jegyei vannak, mint más kríziseknek. A kliens teljesen kizárja magát a társadalomból, késztetést érez arra, hogy önmagát megsemmisítse, mert úgy érzi a krízisből való kilépésnek ez az egyetlen módja, hogy ő maga is megsemmisül. Autoagresszió jellemzi, azaz önmaga ellen fordítja egyre erősödő dühét. Jellemző a szuicid-fantáziák kérdése, melyek maguktól törnek elő és nem lehet elkerülni őket. Minden esetben megjelenik a cry for help (utolsó segélykérés), hiszen a szuicid-fantáziák is ebbe a csoportkörbe tartoznak. Nagyon ritka a közvetlen formában történő segítségkérés.

A krízisben lévő személyek jellemzőit kilenc pontban gyűjtöttem össze:

1.  Figyelem - beszűkülés az adott problémára, annak is egy adott részletére. Teljes gondolatai, érzelmi átállíthatatlanság. 

​2. Furcsa ambivalencia jellemzi az adott személyt, mert erős késztetést érez szorongásának megoldására, de képtelen eldönteni, hogyan oldja meg. 

​3. Érzelmileg rendkívül érzékeny, érzelmi reakcióit kis mértékben tudja csak kontrolálni, emiatt nagyon sérülékennyé válik. 

​4. Mindennapi tevékenység alacsony színvonalú. 

​5. Megváltozik az emberekkel való kapcsolata. Fokozott kötődési igénye lesz, azonban kapcsolatot nehezen tud kialakítani, mert minden esetben a problémára összpontosít. 

​6. Az embereket aszerint szelektálja, hogy segítséget kap, vagy nem kap tőlük. Akiktől segítséget kap, sokat vár el, kötődése már-már riasztó lehet. Sok esetben emiatt a nagyfokú kötődése miatt marad egyedül, pedig segítségre lenne szüksége. 

​7. Tájékozódó attitűdjének rendszere összeomlik. Sajátos módon eltávolodik a realitástól, irracionálisan élve meg a helyzetet. 

​8. Nincs önmagára vonatkozó jövőképe, sok esetben a közeli jövőt sem látja. 

​9. Hiábavalóság érzése vesz erőt rajta, nagyfokú elbizonytalanodás jellemzi, önértékelése, önbecsülése teljesen leredukálódik.

 

​Krízisintervenció

A szociális munkában a krízisintervenció ma már az egyénekkel, családokkal és közösségekkel végzett közvetlen tevékenységnek ismert és elismert formája, akár az elsődleges, akár másodlagos ellátásról van szó. Történetileg a krízis elmélete és annak gyakorlati alkalmazása azokban a változásokban gyökerezik, melyek a pszichológiában, szociológiában, pszichiátriában és magában a szociális munkában az utóbbi ötven évben lezajlottak. Ezen fejlődési folyamatok egymásra hatása teremtette meg azt az alapot, melyből elindulhatott a krízisintervenció.

A krízisintervenció célja megóvni a krízisben lévő személyt attól, hogy súlyosabb állapotba kerüljön. Az intervenció abból a tételből indul ki, hogy a kliens átmenetileg van a krízisállapotban és ebből kell őt kivezetni. A krízisállapotot visszafordítható helyzetnek tekinti.

Lépések:

a.) Katasztrófa-elhárítás 

-erős érzelmi elfogadásra van szükség és a támogatás elsődleges.

-éreztetni kell a klienssel, hogy csak ő a fontos a számunkra.

b.) Direktivitás

-nincs idő a gondolkodásra, azonnali cselekvésre van szükség, azonnal segítséget kell nyújtani. 

- a segítő támasz ebben a szakaszban igen aktív szerepet játszik.

-rövidtávra kell tervezni, a kliens részére kis jövőképeket kell keresni. 

c.) Tényleges helyzet feldolgozása

-a helyzet megértése fontos.

-a segítő ebben a szakaszban kevésbé aktív.

-megengedett a konfrontálódás is. 

-úgy kell segítséget nyújtani, hogy az megfeleljen a kliens problémájának. 

 

Többféle krízisintervenciós modell került kidolgozásra. 

 

Vannak elvek, melyeken a közvetlen gyakorlat krízisintervenciós megközelítése alapul, néhány megállapításban 0sszefoglalhatók. 

a.) egy egyén (család, csoport, közösség) ki van téve a növekvő külső és belső feszültség periódusainak a normális életfolyamat során, melyek megzavarják a körülvevő világgal való szokásos egyensúlyát. / ezeket - az esetek többségében - néhány veszélyeztető esemény indítja el, amely lehet egy jól körülhatárolható, hosszabb idő alatt felépülő belső nyomás. Az esemény lehet egyszeri katasztrofális történés vagy több kisebb balszerencse, amelyeknek kumulatív hatása van. 

b.) a veszélyeztető esemény megzavarja az egyén személyi egyensúlyát és igen sebezhető állapotba hozza, amelyet nagy feszültségszint és szorongás jellemzi. / az egyén lépések sorozatában kíséreli meg egyensúlya helyreállítását, első lépésként megpróbálja a helyzetet a szokásos probléma-megoldó mechanizmusainak felhasználásával kezelni, amennyiben ez nem elégséges, és az összeomlás továbbra is folytatódik, megkísérel olyan módszereket alkalmazni, melyeket még nem próbált. / amennyiben a probléma továbbra is fennáll, továbbra sem oldható meg, akkor az egyén feszültségszintje maximális értékre növekszik. 

c.) működésbe léphet az ún. kívülálló faktor, amely fordulópontként betaszíthatja az egyént az aktív krízis állapotába. / ezt a fázist az aktivitás teljes hiánya jellemzi. / ezt követi a re-integráció szakasza, az egyensúly új állapotának eléréséig.

d.) a krízishelyzet kifejlődésekor az egyén az eredeti és az azt követő veszélyeztető eseményeket többféle módon élheti meg. / megélheti veszélyként, amely fenyegeti ösztönszükségleteinek kielégítését vagy jóllétét. / megélheti egy lehetőség, képesség elvesztéseként vagy érzékelheti kihívásként a túlélésre, valaminek a megoldására.

e.) minden ilyen érzékelési mód jellemző érzelmi reakciókat von maga után, amely tükrözi az esemény jelentését az egyén számára. / a veszély növekvő szorongást vált ki, míg a kihívás érzete a szorongás mérsékelt növekedésével jár, melyet a várakozás fellángolása kísér, ami új energiák felszabadítását érheti el.

f.) a krízishelyzet kapcsolódhat az egyén korábbi megoldatlan vagy csak részben megoldott konfliktusaihoz, ami a helyzetnek meg nem felelő vagy túlzott reakciókat válthat ki. / a megelőzés ilyen helyzetben többoldalú lehetőséget biztosíthat arra, hogy az egyén megoldja az aktuális problémáját. / ugyanakkor a krízishelyzet az egyénnek jelenbéli stresszhelyzettel való reális küzdelmét tükrözi. 

g.) a krízishelyzet kezdete és megoldása közötti idő tág határok között alakulhat, ez függ attól, hogy milyen súlyú esemény váltotta ki a krízist, milyen a megoldandó feladat természete.

h.) a krízishelyzet kibontakozása idején az egyén különösen hajlamos elfogadni a nyújtott segítséget. / védekező mechanizmusai rendszerint meggyengülnek, a probléma-megoldást szolgáló magatartási mintái általában inadekvátnak bizonyulnak. / az egyén nyitottabbá válik a külső változások irányába. / egy kis erőfeszítés maximális eredményt képes elérni az egyénnél.

i.) ebben az időszakban új én-szerkezet alakulhat ki és új alkalmazkodási stílusok fejlődhetnek ki, melyek képessé teszik az egyént arra, hogy hatásosabban birkózzon meg a jövőbeni azonos vagy hasonló szituációkkal. / azonban ha ebben a szakaszban a megfelelő segítség nem érhető el, vagy rosszul alkalmaznak bizonyos módszereket, ebben az esetben mindezek gyengíthetik az egyén képességeit arra -, gyengülhet az egyén képessége arra vonatkozóan, hogy megfelelően és hatásosan tudjon működni a jövőben. 

 

Ebben a részben még szeretnék Golan háromszintű modelljéről írni. 

1.) Kezdő fázis: - célja a katasztrófa-helyzet elhárítása, feszültségcsökkentés és helyzetfelmérés. Fő feladatként legfontosabb a kapcsolatteremtés, megegyezés az együttműködésre. / - érzelmi támogatást és biztonságérzetet kell nyújtani. / - az azonnaliság elve fontos, mert a helyzet megoldása sürgető. / - a kliens környezetét is fel kell deríteni, ezután lehet csak a konkrét krízishelyzetet meghatározni. / - ebben a fázisban a cél meghatározása is elsődleges, amit természetesen közösen a klienssel együttműködve kell végrehajtani. / - ebben a fázisban a találkozások még gyakoribbak, hiszen sok tisztázásra van szükség a konkrétumok előtt.

2.) Középső fázis: - ez a fázis már a teljesítésre koncentrál. / - itt nyílik lehetőség a krízishez vezető út feltárására, ami sokszor  az életút vizsgálatából is megállapítható. / - fel kell tárni azt is, hogy a korábbi krízishelyzeteket hogyan élte meg a kliens, esetleg azok megoldásában mi volt a probléma. / - fontos, hogy a kliens körüli támogató környezet is bevonásra kerüljön a segítés menetébe. / - a megoldási tervben a klienst környezetében lévő apróbb pozitívumokat kell megtalálni, hiszen ezen lehet előrelépni, elindulni. / - a feladatok kijelölésénél egy középutat kell megtalálni. / - a megvalósítandó feladatok ne legyenek kicsik, túl könnyen megoldhatók, mert ez nem segíti a kliens, de túl nagyok, nehezek sem, mert azokat nem tudja kivitelezni és maga a segítő is mélyítené a krízishelyzetet ezzel. / - a feladatok meghatározásánál több feladat közül a kliens válassza ki azt, amelyiket végre szeretné hajtani. 

3.) Lezárás, nyomkövetés szakasza: - mindig a kliens igényeinek megfelelően, közös megegyezéssel lehet lezárni a segítő folyamatot. A leválás minden esetben egy új helyzetet teremt a kliens számára, ezért sok-sok visszajelzés szükségeltetik ahhoz, hogy a leválás megtörténjen. / - meg kell beszélni egy - a jövőre vonatkozó tervet is. / - a leváltást úgy kell megoldani, hogy "nyitva kell hagyni egy ajtót", azaz lehetőséget hagyni arra, hogy ha szüksége van a kliensnek akkor vissza tudjon jönni segítségért. / - előfordulhat ez abból kifolyólag is, hogy hamar történt a leválás.  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Marosvásárhely

(Daniel Vencel Demeter , 2018.04.19 21:13)

A depressziók tucatnyi fajtáinak,ez egy,enyhébb változata.