Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szociális munka 3. rész

2017.04.27

Szenvedélyek, hozzászokások, veszteségek

​​1. A szociális munkás beavatkozási lehetőségei

​A megelőzés szintjei: - Elsődleges prevenció - új esetek megakadályozása. Információk összegyűjtése és továbbítása a közösségekhez. Együttműködés orvosokkal, tanárokkal, lelkészekkel.

​                                     - Másodlagos prevenció - a drogos esetek korai felismerését jelenti.

​                                     - Harmadlagos prevenció - a kialakult tünetekkel rendelkező függők társadalomba való visszaillesztése a feladat.

​A beavatkozás szintjei: A szociális munkás egyéni szinten a drogbeteggel, illetve családjával kerül kapcsolatba. Az általános információn kívül össze kell gyűjteni a drogfogyasztás jellemzőit. Ezek a használt drog fajtája, az alkalmazás módja, a beszerzés körülményei, a függőség mértéke, kialakult problémák, a rendelkezésre álló természetes támaszok. Jelentkezhetnek segítségért a drogfüggőn kívül családtagjai is. Az első beszélgetések fontos témája, hogy mennyire akar változtatni az élethelyzeten. Fel kell készíteni a leszokás negatív következményeire is. (Elvonás, depresszió, visszaesés). A klienssel történő megállapodás nagyon fontos része a szociális munkának, ki mit vállal, ki mit tud nyújtani. Közösségi szinten elsődleges a prevenciós programok futtatása, koordinálása, illetve lehetséges közösségi akciók szervezése.

Drogfogyasztásra utaló figyelmeztető jelek

​- Pszichés tünetek: gyors hangulatváltozások, ingerlékenység, közöny, alvászavarok, tájékozódási zavar, indokolatlan fáradtság, kimerültség.

​- Testi tünetek: beesett arc, elszíneződött bőr, tűszúrásnyomok a testen, szájszárazság, orrfolyás, túlzott érzékenység külső ingerekre, étvágytalanság és fokozott édességhiány.

​- Magatartásbeli változások: túlzott költekezés, kölcsönkérés, értékek eltünedezése, zárkózottság, cél nélküliség, elhanyagoltság.​​

2. Hospice

"Ha erősebben kapaszkodnánk egymás kezébe, ha jobban hinnénk a szeretet erejében, akkor talán az élet és a halál is könnyebb lenne."   ( Marie de Hennezel)

 

Magyarországon a szociális munka még kevésbé elfogadott, hagyományai nem épültek ki oly mértékben, mint más nyugat-európai országokban. Így a hospice - szellemű ellátáshoz szükséges szociális munka sem vetette még meg  a lábát, ezért  az angol tapasztalatokat figyelembe véve szükséges az ellátáshoz kapcsolódó intézményrendszer alapjainak ismertetése. A hospice - szellemű ellátás lényege, hogy egy ellátási forma keretében a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek az emberhez méltó halál lehetőségét biztosítják. Ez egyáltalán nem azonos az eutanázia elfogadásával. A hospice intézményrendszerének kiépítésében, fenntartásában meghatározó szerepe van az egyházaknak. A hospice - szellemű ellátást biztosíthatják egyrészt hospice házakban, másrészt erre a feladatra specializálódott korházi osztályokon, melyeknek palliatív osztály a nevük. Filozófiája, hogy a haldoklóval való együttélés, a haldokló bevonása a közösség életébe, olyan környezet és körülmények biztosítása, melyben a haldokló megmaradt fizikai és szellemi képességeit használni és élvezni tudja. Kívánság szerint beteg halálát követően a gyászoló családot és hozzátartozókat is támogatják gyászukban. A hospice (palliatív) gondozás aktív, összetett gondozási forma, azon betegek számára, akik súlyosan előrehaladott, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, illetve terminális stádiumban vannak. A palliatív gondozás során alapvető fontosságú a fájdalom és egyéb tünetek enyhítése, valamint a pszichés, szociális problémák figyelembe vétele. A gondozás nem sietetti és nem is késlelteti a halált. Célja a legjobb életminőség megőrzése a halálig. Az őszinteség és a tapintat kötelező a betegágynál. A hospice-ok finanszírozását - mintegy 2/3 -ad részben nem az állami szektor , hanem elsősorban a civil társadalom biztosítja. Ez elkötelezettségét jelenti a civil társadalomnak a hospice iránt, de fontos azért is, mert megmutatja, hogy milyen erős a civil szféra egy országban. A hospice - szellemű ellátásban részesülők döntő többsége valamilyen daganatos betegségben szenved. Angliában a betegeket ameddig az lehetséges az otthonukban látják el. A beteg csak akkor kerül a hospice-ba, ha otthoni ellátása már nem megoldható. A hospice-ba kerülés kezdetben azt jelenti, hogy a beteg a délelőttjét, illetve kora délutánját tölti az intézményben, egész napos ellátásra csak az utolsó időszakban van szükség. A beteg hospice - szellemű ellátását különböző szakemberekből és önkéntes segítőkből álló csoport végzi. Az ellátásnak lényeges elve, hogy a csoport tevékenységének középpontjában a beteg és a család áll. Az embert a maga fizikai, pszichikai és szociális teljességében értelmezik, melyből az következik, hogy a beteggel való törődés folyamán egyes diszciplínák nem különülhetnek el élesen egymástól.

​A team felépítése

​- Hospice nővér - ​a beteg fizikai, érzelmi igényeinek kielégítésén túl összefogja, irányítja a többi szakember tevékenységét, ezáltal az egész munka kulcsfontosságú szereplője. Ahhoz, hogy ez hazánkban is megvalósuljon elsősorban a nővéri szakképesítés presztízsének emelkedésére van szükség.

​- Hospice orvos - ​Angliában rendelkezik a megfelelő szakképesítéssel. Munkája a betegek palliatív terápiájából áll. Nem játszik vezető szerepet a team életében, sokszor részállásban vállalja a hospice-ban a szakorvosi teendőket. Mellérendelt szerepe azt is jelképezi, hogy a halál - haldoklás problémája nem medikális, hanem pszichés és szociális természetű.

- Hospice lelkész - ​a vallásos meggyőződésű betegek szükségleteit elégíti ki, hozzájárul továbbá ahhoz is, hogy a beteg romló fizikai állapotuk ellenére fenntarthassák kapcsolatukat felekezetükkel. A szociális munkához hasonlóan híd szerepet töltenek be a beteg, a hospice és a társadalom között.

- Önkéntes segítők - ​jelenlétük jelképezi, a társadalom nem hagyja magára a halálos betegeket. Az önkéntesek sokfajta feladatokat láthatnak el, a konyhai munkától a betegápolásig. Munkájuk során interakciókba kerülnek a betegekkel.

- Szociális munkák - ​a szociális munkásoknak feladatuk, hogy a beteget visszavezessék azokba a közösségekbe, ahonnan kiszakadtak. Legfontosabb közösség a család, de lényeges lehet az is, hogy a beteg maga mögött tudja barátait, ismerőseit.

​A hospice - szellemű ellátás során az elvárásokat a kollégák, azaz a team tagjai, valamint a betegek, a család és egyéb hozzátartozók befolyásolják a legnagyobb mértékben. A társadalom tagjainak lényeges elvárása, hogy az állam nyújtson szociális biztonságot olyan esetekben is, amikor az állampolgárok valamilyen ok miatt - pl. súlyos halálos betegség - nehéz helyzetbe kerülnek. A team tagjai és a betegek, illetve hozzátartozóik elvárják a szociális segítőtől - mint a szociális problémák kezelésének letéteményeseitől - hogy a haldokló beteg szociális biztonsága megteremtésén fáradozzanak. A szociális segítő ismeri leginkább a család szociális helyzetét, így ő tud leginkább tanáccsal szolgálni a beteg családjának.

3. Halál, haldoklás és a gyász folyamata

Mindennapi veszteségeink között a legnagyobb, mikor szeretett személyt veszítünk el. A halál szintén az élet tabu témái közé tartozik. Nem szívesen beszélünk róla, nem tudunk mit kezdeni a halállal, a haldoklással. Megváltozott a betegápolás módja, valamint a gyász folyamata is. A halál kikerült az otthon falai közül, a szerepet a kórház vette át. A beteg idegen környezetben, idegen emberek között, kedvenc tárgyai nélkül távozik közülünk. Régen a haldokló felvette az utolsó kenetet, rendezte problémáit, konfliktusait, mielőtt elhagyta a földi létet. Megbocsátott és megbocsátatott. A halált Isten által elrendeltnek tekintették. A templom köré helyezték a temetőt, jelezve hogy az élet természetes részének tekintik. A régi rítusok, szokások segítségével a gyászt is könnyebb volt elviselni, feldolgozni. Jelkép volt a fekete ruha, siratóasszonyok, virrasztás, meghatározták, kit, mennyi ideig illik gyászolni. Ma a gyászolótól elvárják, hogy legyen erős, legyen úrrá a fájdalmán. Térjen vissza minél hamarabb a régi kerékvágásba. A gyászt megélni fontos, hiszen ennek hiányában különféle zavarok léphetnek fel.

A haldoklás fázisai (Elisabeth Kübler - Ross svájci pszichiáter meghatározása alapján)

- Elutasítás - ​amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, először nem hiszi el. Elcserélték leleteit, tévedés történt. A beteg ekkor még ereje tejében van, sokszor nem érzi magát olyan rosszul, hogy a halálra kelljen gondolnia. Akkor segíthetünk neki a legtöbbet, ha aktivitásában támogatjuk, de nem szabad hagyni, hogy irreális terveket szőjön.

- Düh - ​a beteg állapota romlani kezd, szembesül a valósággal. Rendszerint dühössé válik, és másokat vádol a helyzetért. Ez az állapot a tehetetlenségéből fakad. Ebben a szakaszban hagyni kell, hogy a dühét kifejezhesse, ezért nem szabad rá haragudnunk. Legyünk mellette.

- Alkudozás - ​próbál rájönni miért éppen vele történik mindez. Belátja, hogy nem kellett volna annyit inni, dohányozni stb. A beteg alkudozni kezd, hogy mától nem iszok, egészségesebben élek. Megváltozik a magatartása is, készséges lesz. Fohászai, kérései lehetnek. Fontos a figyelmes meghallgatás, értékeinek kihangsúlyozása.  

- Depresszió - ​minden nappal fogynak a lehetőségei. Egyre rosszabb az állapota. Tevékenységeit nem képes ellátni. Szaporodnak a panaszai, gondoskodásra szorul, ezáltal depressziós, szomorú lesz. Ebben az időben fárasztják a távoli ismerősök látogatásai. Nagyokat hallgat, egyre többet van a félálom állapotában. A közeli hozzátartozók csendes jelenlétét igényli.

- Belenyugvás - a beteg egyre többet gondol a halálra. Alig eszik, távolodik az élettől. Állandóan fáradt és gyenge. Leginkább nyugalomra vágyik. Fontos, hogy az ő kívánságait teljesítsük, s ne erőszakoljuk rá a saját elképzeléseinket. A metakommunikációé a főszerep, s hogy érezze a másik ember jelenlétét. Kisérjük végig az úton, figyeljünk rá. Ilyenkor már általában szimbólumokban beszél. A halállal akkor kell megbarátkozni, amikor még elég távol van tőlünk. Fontos a haldoklóval történő együttlét, hogy megbocsátson, hogy lehetőség nyíljon a búcsúzásra. Akinek van ereje végigkíséri a haldoklót az útján, ajándékot kap az élettől, hidat az élet és a halál közé.

A gyász folyamatában a haldoklás, a halál a hozzátartozók lelki folyamatára is kihat. A legtöbb gyászoló látja, hallja az elveszett személyt. Ezek még a gyászfolyamat normál jelenségei közé tartoznak. Azonosulhatnak az elhunyt személyével, felvehetik az elhunyt szokásait is.

A gyász fázisai:

​- Sokk, tagadás, érzelmi bénultság a szomorú hír hallatán

​- Összeszedettség - a temetéssel együtt járó ügyintézés bizonyos összeszedettséget igényel a gyászolótól. A temetésen való részvétel nagyon fontos, hiszen tudatosítja az elválást, lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére. Egy olya közösség van körülötte, akik támaszt nyújtanak, és együtt éreznek vele.

​- Kaotikus állapot - végletesség jellemző. Megkönnyebbülés, szomorúság, harag, depresszió érzései váltakoznak. Megjelenhet a bűntudat, felelősek keresése sokszor jogtalanul.

​- Testi tünetek is létrejöhetnek.

​- Utolsó szakasz - a szép emlékek kerülnek előtérbe, racionalizálódik a helyzet. Az évfordulók, ünnepek újra felerősíthetik a fájdalmat. A gyászolónak új irányvonalat kell kialakítania az elveszett személy nélkül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.