Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szociális munka 6. rész

2017.06.30

Az egyéni esetkezelés részfeladatai

​A szociális esetkezelés segítési stratégiákat nyújt: probléma megfogalmazása, tisztázása, bátorítás, megnyugtatás, meghallgatás, elfogadás, megvédés, együttérzés, ráébresztés, szembesítés, megerősítés, tanácsadás. A kliens aktív és önkéntes cselekvésére épít. A szociális esetkezelés integratív, segítő tevékenység. Egyéneknek, pároknak, családoknak nyújtják, a köztük és környezetük közötti feszült helyzet megoldásához szükséges megoldásokat. Az esetkezelés alapfeltételei: önkéntesség, együttműködésen alapuló-, mellérendelt viszony -, bizalmi kapcsolat. A segítő viselkedése legyen: segítő szándékú, empatikus, nem erőszakos, ott kezdi  ► ahol a kliens tart, elfogadó, türelmes, elhivatott, megértő, őszinte, titoktartó, jó problémamegoldó készségű. A közvetlen segítő tevékenység az egyéni esetkezeléshez kötődött hagyományosan. Ma már nemcsak a belső erőforrásokkal foglalkozik, hanem magával a külső erőtérrel is, amelyben a problémák kialakulnak, s amely egyben támaszul is szolgálhat. A bajban lévő kliens nem légüres térben él, gondjai többségében környezetét, családját, személyes kapcsolatait is érintik, vagy az azokon lévő feszültségekből erednek (rendszerszemlélet). A segítő munka nem határolható el a klienssel való egyéni foglalkozásra , kliensrendszerekben kell gondolkodni, pl. párokban, családokban. Esetvezetés, tanítás, változás ösztönzése, a forrásintézmények közötti közvetítés, esetenként kliensképviseleti feladatok képezik a szociális segítő munkáját. A segítő munka nem akkor kezdődik, amikor a kliens belép az ajtón. A segítő tevékenységét egyrészt az a társadalmi és intézményi környezet határozza meg, amelyben dolgozik, másrészt személyisége, motivációja, szakmai felkészültsége, kvalitásai is. Meghatározó jelentősége van annak is, hogy a segítő intézmény milyen szakmai-működési koncepció alapján, milyen értékekkel dolgozik. Az esetmunka magas szintű elméleti, gyakorlati, módszertani ismereteket feltételez. Nélkülözhetetlen az alapkészségek fejlesztése, a tapasztalatok feldolgozása. A kliensek csak egy része keresi meg saját maga a segítő intézményt, sokan átirányítással jönnek. A kapcsolatfelvétel során az első legfontosabb feladat oldani a feszültséget, megerősíteni abban, hogy olyan helyre érkezett, ahol figyelmet kaphat, ahol gondjait megfogalmazhatja, feszültségei oldhatók. Az első találkozásnál fontos, hogy a segítő aktív kezdeményező legyen. Ezzel megteremtjük a lehetőséget arra, hogy a hozzánk érkező beszélni tudjon arról, amiben segítséget vár, az azzal kapcsolatos érzéseiről. Gyors tájékozódás, a probléma okozta feszültségek, indulatok felszínre kerülésével a feszültségek oldása következtében a kliens problémamegoldó erőfeszítései jobban mozgósíthatók. Az első találkozás a probléma megfogalmazása. Felmerül az a kérdés is, hogy ki lesz a kliensünk. A szociális munkásnak el kell döntenie, hogy mit tud felajánlani az első találkozás végére. A segítőnek azt is el kell döntenie, tud-e együtt dolgozni az egyénnel vagy sem. Ha nem, akkor esetátadással kell gondoskodni az ügy továbbviteléről. Sok esetben a két fél különbözőképpen látja a problémát. Miközben csatlakozunk a klienshez, felkínáljuk azt a variációt is, hogy mi hogyan látjuk a problémát, s közben figyelünk, mire fogékony. Az általa felkínált problémát kell kiindulópontként használni. A kezdeti felmérés másik fontos egysége, hogy mire áll készen a kliens. Az első találkozást lezáró megállapodás ez alapján fogalmazódik meg, itt dől el, lesz-e következő találkozás, várhatóan mi lesz a tartalma, vannak-e addig elvégzendő feladatok. Tájékoztatjuk, hogy titoktartási kötelezettségünk van, előzetes engedélye nélkül nem intézkedhetünk, nem szerezhetünk információkat sem róla, sem családjáról. Szükség esetén néhány alapvető szabályra is fel kell hívni a figyelmet, pl. ittas állapotban nem jöhet az ülésekre. Lényeges, hogy az első találkozás végére kiderüljön, hogy ki az, ill. kik azok, akikkel dolgozunk majd.

Az első interjú feladatai

​Célja a problémák általános áttekintése, mérlegelése, a megoldásra váró probléma kiválasztása. Meg kell tudnunk, hogy a kliens találkozott-e már az adotthoz hasonló helyzetekkel, és ha igen, hogyan próált azokból kikerülni, milyen a problémamegoldó ereje, milyenek az ilyen jellegű képességei. Az első interjú rendszerint hosszabb időt vesz igénybe, és gyakran nem is elég ahhoz, hogy valamennyi lényeges eseményen végig menjünk. Bár maga a problémás helyzet, az adott körülmények, a kapcsolati rendszer, a támogató hálózat és az élettörténeti csomópontok áttekintése jelenti az első interjú gerincét, de nem az adatgyűjtés az egyetlen funkciója. Fontos az interjú során szerzett benyomásainak mérlegelése is, milyen a kliens személyisége. Első találkozásunkkor azonnal mérlegelni kell, hogy sürgősségi helyzettel állunk-e szemben, végső krízisben van-e a kliens, és ha igen, fennáll-e az öngyilkosság veszélye. Végül többé-kevésbé döntenünk kell arról is, hogy első lépésként ki lesz a kliensünk, vagy kik lesznek azok. Meg kell fogalmaznunk, hogy mi az, amiben a klienssegítséget kaphat. Igazán a probléma elfogadásával válik a segítséget kérő klienssé. Ez az előzetes megállapodás zárja az első interjút. "A segítő munka fókuszálása során a támpontok rögzítésével, finomításával azonban hozzásegíthetjük a probléma korábbi definíciójának újra fogalmazásához. Ezt követően meghatározandó, hogy a segítő munka mely lépések sorrendjében, milyen prioritások mentén történjen. Törekedni kell arra, hogy a kliens problémadefiníciója az őt leginkább foglalkoztató gond legyen a kiindulópont. Ez erősíti a kliens elszántságát. A prioritások kialakításakor lényeges szempont, hogy az egyszerűtől haladjunk a bonyolultabb felé. Olyan kezdeti lépéseket tegyünk, amelyek egyszerű, gyors eredményre vezető intervenciók. A prioritások megfogalmazása után a klienssel közösen tekintsünk vissza arra, hogy milyen támpontok mentén hova jutottunk. Ez egyrészt lehetőséget nyújt a segítő munka közös fókuszának megerősítésére, másrészt megválaszolja a kérdést, hogy mit vár a kliens. Ez a kliens és a segítő közötti szerződés tartalma. Hol, mikor, milyen intervallumban folyik a segítő munka, ki vagy kik vesznek részt benne, és milyen elvárások fogalmazhatók meg a kliens és segítő számára. A szerződés az ülés záró összefoglalásaként rendszerint szóban fogalmazódik meg, de olykor a kliens által megerősített, írásos dokumentum is lehet. A szerződési fázisban a segítő munka általános keretét és lépéseit körvonalazzuk. A segítő munkának ebben a szakaszában a szociális munkás számára kirajzolódik a kliensrendszer: az érintettek köre, a hozzá kapcsolódó környezeti rendszerekkel együtt. A probléma megfogalmazásával, a prioritások együttes kialakításával megszületik a szerződés, mely mindkét fél számára konkrét cselekvési lépéseket, feladatokat is tartalmaz. Kialakul a beavatkozás aránya."

​"Fontos, hogy a változás nagyrészt a kliens aktivitására épüljön és eközben egyre jobban meg tudjon birkózni a problémáival (coping kapacitása növekedjen). Ez a képessé tétel - empowerment  az esetmunka legfontosabb feladata. A tervezési fázisban az a feladatunk, hogy mindez konkrét műveleti szintre fordítsuk le, kimeneti célokat tűzzünk ki, határozzuk meg a beavatkozás stratégiáját , és az egymás után következő lépéseket. Meg kell állapodnunk abban is, hogy mi a segítő feladata, kinek mi a felelőssége a kívánt változás elérésében. A szociális munkás információkat és támaszt nyújt, fejleszti a források eléréséhez, fejlesztéséhez és felhasználásához szükséges készségeket, közvetít a kliens és a forrásrendszerek között, nehézségek, akadályok esetén pedig koordinálja az intézményközi együttműködést és képviseli a kliens érdekeit. Az aktív, strukturált, időhatáros megközelítésben fokozottan támaszkodunk a kliens elköteleződésére és erőfeszítéseire. Ebben döntő, hogy fókuszban tartsuk a kívánt változást és felhasználjuk a kliens korábbi pozitív tapasztalatait. A változás fókuszba állítása kedvezően befolyásolja a kliens kimeneteli várakozását és megváltoztatja a kliens problémaészlelését is, a pozitív mozzanatok felerősödnek és tovább generálják a változást. A segítő erősíti, hogy a változás legfőbb szereplője maga a kliens."

​Fontosak a közösen megfogalmazott feladatok, amelyek az egyszerűbbtől haladnak a bonyolultabbak felé. Ebben a fázisban különösen fontos a családtagok bevonása, támogató, visszajelző szerepe. Nagy szerepük lehet az érzelmi támasznyújtásban, a kliens önértékelésének erősítésében, a változás ösztönzésében ill. fenntartásában. A fázis végén a feladatunk már az elért változás stabilizálása, a kliens autonómiájának erősítése, az együttműködés befejezése.

Ruth Bang ​"A segítő kapcsolat"  című munkájában írta: "Az esetmunka lényege, hogy az egyént rávezessük az önmagán való segítésre. A képessé tevés (empowerment) két szakaszból áll: megértés és megértetés.

     

      

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.