Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szociális munka 8. rész

2017.10.20

 

A családsegítés részfeladatai

A család, mint rendszer

​A család egy olyan elsődleges csoport, amelybe az egyének beleszületnek, mely kezdetben biztosítja táplálásukat, s intim viszonyaival hozzájárul lelki és fizikai védelmükhöz. Tagjai egy háztartásban élnek.

Kulcsár Kálmán meghatározása szerint: A család szociológiai értelemben egy olyan csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nő együttélését jelenti. Az együttélés a férfi és a nő nemi kapcsolatán, illetve leszármazottaik vérségi kapcsolatán alapul ugyan, de tágabb közösséget is jelent.

A családokkal folytatott munkában elengedhetetlen a rendszerszemlélet ismerete, hiszen a családokat rendszereknek tekinthetjük.

Más, manapság egyre jobban elfogadott meghatározása a családnak: Olyan közösség, ahol nemtől függetlenül alkothatja két férfi vagy két nő és általuk nevelt gyerek/gyerekek. Természetesen itt is alap, hogy egy háztartásban éljenek.

A rendszerszemlélet alapelvei, ahhoz, hogy valami rendszerként működjön, legfontosabb sajátosság az alkotórészeknek egy olyan kapcsolata, hogy az egyikben létrejövő változás valahogyan hasson a többi alkotórészre, ezek visszahatása pedig az előbbire. (a családtagok egymásra hatása)

A rendszer a dinamikus egyensúly állapotában van, minden eltérés az egyensúlytól folyamatosan korrigálódik. A folyamat neve homeosztázis. A rendszerszemléletben sarkalatos kérdés a feedback (visszacsatolás).

Megfelelően működő rendszerekben hiba által vezérelt visszacsatolás (negatív visszacsatolás) van - pl. a gégerákos szülő gyermeke nem dohányzik.

A rendszerekben létrejöhet hibát felerősítő feedback (pozitív feedback), ahol az eltérés csak fokozódik. Pl. életciklus váltásnál a család nem tud mit kezdeni az új funkcióval, megreked, s krízis jöhet létre, így önmagát rontó folyamat indulhat meg.

Skynner elmélete szerint: az a segítő, aki anélkül próbál változásokat elérni egy egyénnél, hogy figyelembe venné a legcsekélyebb siker hatását is az egész családra, mint rendszerre, el lehet érni bizonyos változásokat, de ezek rövid életűek, és visszájukra fordulhatnak. A család az egyénre erős befolyást gyakorol.

Amint belelátunk a családok működését vezérlő feedback rendszerbe, mellyel homeosztázisukat fenntartják, -éspedig a tagok között ismétlődő interakciók mintáival. - kezükben a kulcs, hogy egy apró beavatkozásnak a legnagyobb hatása lehessen a rendszer működésére.

A családi alrendszerekről   

​A családstruktúra fogalma, nem más mint a funkcionális igények és szükségletek láthatatlan összessége, amelyek meghatározzák a család tagjainak interakcióit. A családon belül három alrendszert különített el Minuchin: -szülői/-házastársi/-gyermeki/testvéri alrendszereket.

​Három vagy több személy esetén már alrendszerre is lehetőség adódhat. Az alrendszer nem más, mint rendszer a rendszeren belül.

​-Szövetség: két személy egyetért egymással, vagy közös érdeket képviselnek. Ez tehát egy kétszemélyes jelenség.

-Koalíció: két személyt egy harmadikkal szembeni kritikájuk köt össze. Ez lehet nyílt, de előfordul, hogy a személyek a koalíció létezését tagadják bizonyos helyzetekben.                                                                                                            

-Diád: 2 személy közötti kapcsolat lehet: szimmetrikus (mindkét fél "felül" pozíciót foglal el a szituációban) és komplementer (egyik "felül", másik "alul" pozíciót foglal el)                                                                                                                    

-Triádok: 3 személy közötti kapcsolat lehet: stabil helyzetben (mindhárom személy egyetért, vagy két személy egyetért egymással is és abban is, hogy egy harmadik személlyel nem értenek egyet) és instabil helyzetben (három tag között konfliktus áll fenn, a kapcsolat fennmaradásához egyezségre kell jutniuk, vagy ketten úgy állnak konfliktusban egymással, hogy egy harmadikkal egyetértenek és így általában ezen a harmadik személyen keresztül folyik a kommunikáció, ez az ún. trianguláció.

​Akkor egészséges a koalíciók, szövetségek megléte, ha állandóan változó és nincsen senki, aki a családra rátelepedve ezeket leblokkolja, vagy önkényesen meghatározza. Ezzel együtt fontos, hogy a családnak legyen megfelelő vezetettsége.

Alrendszerek és határaik

-belső határok: (az alrendszerek közötti kapcsolat) / - külső határok: (a család határai a környezete felé)

A határok tipológiái:

​- Diffúz: ha az alrendszerek egymásba folynak (pl. a gyermeknek olyan döntést kell meghoznia, amely felnőtt felelősséget kíván meg.), ennek szélsőséges példája a szexuális abúzus, amikor a gyermeki és házastársi alrendszer interferál egybe.

-Tiszta, rugalmas határok: képes a család alkalmazkodni a külső és belső változást előidéző körülményekhez (pl. életciklus-váltáshoz: a gyermek születésekor a házastársi alrendszer funkcióinak csökkenése nem torkollanak családi krízisbe, a család külső határai csak átmenetileg válnak zártabbá).                                                                                                     

-Rigid: a külső környezetet fenyegetésként, veszélyeztetésként élik meg, általában a belső határok nagyon diffúzak, a családtagok differenciálatlan személyiségek és a szerepek is differenciálatlanok. Belső határ rigidségére példa a gyermekek fizikai bántalmazása, szeretetnélkülisége.

►folytatás legközelebb, 2017. Október 21.-én

​A családtagok interakciók, viselkedési elemek sorozatával kapcsolódnak egymáshoz, melyeket az idők során kölcsönösen alakítottak, alakítanak ki. A létrejött kapcsolatok kívülről és belülről is befolyásolják. korlátozzák az érintett egyéneket.

​Az egyéni szabadság szükségszerűen korlátozott, minden olyan rendszerben, ahol a kölcsönös lelki függés kulcsfontosságú. A családban az alá- fölérendeltségi viszony megtalálható. A kapcsolatban ezek azt fejezik ki, hogy az egyik fél hajlamos kezdeményezni, irányítani, a másik pedig követni azt vagy engedni, hogy irányítsák. Ez persze lehetséges szimmetrikus viszonyban is, amikor mindkettő hajlik felvállani az "alul" pozíciót. (Szimmetrikus "felül" helyzetet gyermekek között sok esetben láthatunk, amikor valami tárgy birtoklásáért veszekedés folyik közöttük.)

​A családok az utódok felnevelésével és szocializációjával kapcsolatos feladatok megoldására szerveződnek, ezekért normál körülmények között a szülő vagy szülők a felelősek. Az egyik leggyakoribb probléma, amikor a családok a gyakorlatban azzal foglalkoznak, hogy ki a felelős valamiért?! Ilyenkor gyakori, hogy míg tudatos és rejtett szinten "labdáznak" és egymásra mutogatnak, alapvetően annak feladata a határok kijelölése, aki még függő gyermekek felett döntéshozó joggal bír. Ez jelzi világosan, hogy ki a felelős a családért, illetve a család és a külvilág kapcsolatáért. A külvilág előtt a szülők gyakran végrehajtó alrendszerként is szerepelnek. A hierarchia fogalma tehát a vezetettséggel kapcsolatos, minden családnak szüksége van a megfelelő irányításra, sorrendre és arra a biztonságra, amelyet ezek nyújtanak. Akkor működik jól a család, ha a szülői alrendszer megfelelően körülírt, a felelősségteljes döntéseket autonóm módon a gyermekek bevonásával, de nem túlterhelésükkel tudjuk meghozni és kivitelezni.

​A családi rendszer fogalma azon a felismerésen alapul, hogy a viselkedésformák szerveződése egy időtengely mentén képzelhető el. Bármely családban a mindennapi élet szerveződése az adott család fennállásának tartama szerint épül fel, és magában foglalja mindazt, amit a család az előző generáció sémáiból megtanult. Ezen sémák működésének legnagyobb  része minden családban a szokásokhoz híven működik, és a családtagok számára nem tudatos. A családi viselkedésimintázat személyek közötti kapcsolatokból áll össze és ezek a személyek rájuk jellemző vonásokkal, múltbeli élettapasztalattal rendelkezve, adott társas hálóban, adott kultúrában élve lépnek kapcsolatba. A különböző érzelmek rövid távú viselkedési interakciók kísérői lesznek, amelyek viszonyuk más elemeire vagy hatnak vagy nem. A család funkciói:

​- Szocializációs f.: Az egyén megtanulja azon normákat, szokásokat, melyek révén a társadalomba beilleszkedik, annak hasznos tagja lesz.

- Gazdasági f.: A család a társadalmi munkamegosztásban vesz részt, és a családtagok fogyasztását biztosítja.

​- Érzelmi f.: Szeretet, bizalom, elfogadási légköre, amit igazán csak a család tud biztosítani. A család az intim viszonyaival biztos alapot adó háttér az egyén részére.

​- Gondozási f.: A család az inaktív családtagokat fenntartja és gondozza, amennyiben erre a lehetőségek adottak.

​- Reprodukciós f.: Az utódok biztosításával a társadalom utánpótlását is ezen a színtéren történik. A gyermek lehet vérszerinti, nevelt vagy örökbefogadott.

​- Politikai f.: A család, mint rendszer a társadalmi rendszer elemeként aktív résztvevőjeként segíti a konfliktusmegoldást makro-, mezo-, és mikroszinten.

​- Vallási f.: Kontrollt, kapaszkodót, pótkötődést. konfliktusmegoldó szerepet is jelenthet.

​A család fejlődése életciklusokból áll, amelyek alakulása az életkorhoz , a szocializáció fokához, az aktuális életfeladatokhoz igazodnak. A ciklusokból történő átmenetek nem zökkenőmentesek.

​A család tagjai nőnek, idősebbek lesznek, külső személyek kapcsolódhatnak be a család életébe, mások ugyanakkor kiválnak a családból. A fejlődés perspektívájából szemlélve azt mondhatjuk, hogy a rendszernek ki kell munkálnia új struktúrákat, új viselkedési módokat, szabályokat. A családok állandó változási folyamata két irányból ered (Haley).

​1. Egyrészt a rendszerre ható külső tényezők (barátok, munkahelyi változások, iskolai környezte, stb.)

​2. Másrészt belső tényezők hatásából. Ide tartoznak a lehetőségek, készségek, a gyermekek növekedéséből származó igények.

Életciklus Átmeneti feladatok A családi rendszerben szükséges változások
1. Az otthon elhagyása, egyedül élés Elkülönülés, függetlenség A család oldaláról lehetővé kell tenni a fiatal leválását a családról. Krízis esetén se hívja vissza a család a fiatalt.
2. Házasság, házaspár Az új helyzet érzelmi felvállalása Az új családtag elfogadása fontos, a magánélet tiszteletben tartása szintén nagyon hangsúlyos. Létre kell jönnie egy új egyensúlynak.
3. Kisgyermekes család A két tagú család 3 -4 tagúvá válik Helyet kell találni a jövevénynek, ami bizonyos átstrukturálással jár. Új érzelmi formák alakulnak ki, és megjelenik a nagyszülői szerep, amit mindkét oldalról el kell fogadni.
4. Serdülő(k) a családban Viselkedés- és véleményszabadság még rugalmasabban kell, hogy alakuljon, de még az autoritás fennáll

A család fiatal tagjai elismerik a változás értékét, megkezdődik egy küzdelem, vita és tárgyalás az elfogadásról és fel kell ismerni az egymástól való különbözés fontosságát.

5. A gyermek kirepülése "üres fészek szindróma" Új családtagok jövés-menésének elfogadása, új határok a pár körül A családon kívüli világ lehetőségeinek újragondolása - idő - tér - anyagiak - összevetésében.
6. Késői életszakasz A gyermektől való nagyobb függőség elfogadása A pár vagy az egyén öregséggel szemben is fenntartja tevékenységét, a túlgondoskodás nélküli függés elfogadása fontos. A veszteség, a halál (saját is) elfogadása.

 

A felosztás önkényes lehet, hiszen hozzátehetjük a válást, a válás utáni új család létrejöttét, az állásváltoztatások időszakát, a földrajzilag jelentős átköltözéseket, hiszen ezek a változások a rendszer valamennyi tagját érintik.

Amikor egy család átjut egy fejlődési fázison, a rendszeren belüli viszonyokat újra kell tárgyalni, mert ennek elmaradása esetén problémák jelentkezhetnek. Az életciklus változásai ceremóniák és rituálék jelzik. Mindezek fontos szerepet játszanak a változás definiálásában és az új határok kialakításában. Szokás, hogy a családtagok mindegyike részt vesz a ceremónián, mellyel ahhoz is hozzájárul, hogy az újradefiniálás egyszerre minden érintett családtag előtt történjen.

►folytatás legközelebb, 2017. Október 22.-én  

Családinterjú

​A családi probléma sokszor minden egyes családtag szerint más és más. Gyakori a fedőprobléma is, mivel a kliens vagy nem érzékeli a valódi problémát, vagy védekező mechanizmusok munkálnak viselkedésében. 

​A családinterjú nemcsak rendszerszemléletű munkához alkalmazható, hanem bizonyos esetekbe, ha a családi viszonyok annyira feszültek, hogy nem lehet csak a problémahozóval foglalkozni. Másokra és a kapcsolatokra vonatkozó kérdések feltárhatják a kliens által érzékelt interakcionális hálót, a családi rendszer működését. A rendszer összes eleméről az összes lehetséges információt össze kell szedni, így átfogó képet alakítunk ki. Az interjúnak nem feladata a probléma megoldása, csak a probléma feltárása és a család egyensúlyba hozása.

A felvétel helye "laboratóriumi" körülmények között történhet egyrészt, főként akkor, ha súlyos konfliktushelyzet van a családban, vagy van egy olyan családtag, akivel a kontaktusfelvételnek nincs helye. Ennek hátránya, hogy nem a helyszínen történik, így az élettérre jellemző interakcionális minták egy része nem jelenik meg. A másik helyszín lehet otthon, saját terepen, melynek előnye a saját terep, saját viselkedésükben, interakcionális működési területükön, működésük közben látjuk a kliensrendszert.

A családinterjú szakaszai: 

a. Társas szakasz: Ezen szakasz célja, hogy megismerjük az összes családtagot és fontos része, hogy a problémáról ne essen szó. Ezen szakasz buktatói: 

​- fontos az első megjelenésénél a bemutatkozás, magázódás, a látogatás céljának ismertetése.

​- a feladatkör, intézményi háttér és a kompetenciakör ismertetése szintén hangsúlyos.

​- visszatükrözés, reflektálás a verbális közlés emocionális hátterét tükrözzük vissza.

​- a problémát ne hozzuk fel, ha felemlegetik nem kell hárítani, ha vitatkozás alakulna ki, akkor lehet az interaktív szakasznál folytatni.

- idegen kifejezések használatának kerülése.

b. ​Probléma szakasz: A szakasz célja, mindenkitől megkérdezni, hogy szerinte mi a probléma. Általában mindenkinek más és más lesz fontos, de így tudhatunk meg minden problémát. A szakasz buktatói, hogy ne csak egy embert hallgassunk meg és ne csak egy emberhez beszéljünk, ha többen is jelen vannak. Senki ne maradjon ki a probléma megfogalmazásából. A vélemény nyilvánítás tilos, márcsak azért is, hogy ne induljon el egy közléshalmaz a segítő felé.

c​. Interaktív szakasz: Ebben a szakaszban a segítő vonuljon ki az interakcióból csak figyelje a családot. Buktatók lehetnek: a szélsőséges reakciók (hallgatás, veszekedés) kezelése fontos feladat, amelyet a segítőnek kell végeznie, ezeket át lehet hidalni humorral és még számos más eszközzel.

​d. Célmeghatározó szakasz  elsődleges céljai:

​- az összes befutó problémával, információval reflektációs módszerrel meghatározni az alapproblémát.

- az adott problémához kapcsolódó célokat, feladatokat rendelni, akkor az igazi ha a kliensek mondják ki és mindenki megelégszik a célokkal.

- a folyamat kontrollját innentől kezdve a kliensek veszik át.

- a problémamegoldó motiváció.

A szakasz buktatói lehetnek: elsősorban vigyázni kell arra, hogy a folyamat ne egy tanácsadásba íveljen át, bár ha az irányt a kliensek szabják meg, akkor az sem túlzott probléma, a segítő ne a saját értékein és normáin nézze a klienseket, fontos, hogy a kliensek fogalmazzák meg a lehetőleg teljesíthető feladatokat, mert csak ez motiválja őket a megvalósításukban, illetve lehetőleg ne túl sok és ne túl kevés idő teljen el a következő interjúig.

A családi szociális munka bizonyul a legjobb választásnak abban az esetben, ha a felmerülő probléma, nehézség a teljes családot érinti vagy a rosszul működő családi kapcsolatokkal áll összefüggésben.

Célszerű azokban az esetekben is az eseti munkának ezt a válfaját választani, ha a segítség az egyéni esetkezelés módszerével is megoldható lenne, de ezen komplexebb megoldás gyorsabb eredményhez vezet.

Az esetkezelés folyamatát fázisokra bontjuk, a szükséges időt strukturáljuk, mert az esetkezelés megkívánja a megfelelő lépések tervezett sorrendjét. A fázisokhoz mindig különböző célokat és feladatokat kell rendelni. Fontos tudni és szem előtt tartani, hogy minden lépés közvetlen emberi interakcióval zajlik.

A családi szociális munka fázisokra bontása sok esetben megegyezik a problémamegoldó modellek által javasoltakkal. Egy fontos különbség azonban van, mégpedig az, hogy a problémamegoldó modellek az esetkezelés kiindulópontjául az első találkozást jelölik meg, azonban gyakorlatban jó, ha a folyamat a kontaktusfelvételt megelőző fázissal is kibővítjük.

​Kontaktusfelvételt megelőző fázis: 

​Jelentősége akkor van, ha a leendő klienssel kapcsolatosan valamilyen előzetes információhoz jut a segítő. Ezekhez az előzetes információkhoz persze szakmai dilemmák kapcsolódhatnak:

1. az információforrás biztonsága

​2. az információ kezelésének módja - integrálása az esetkezelés folyamatába.

​Sokszor fordul elő a szociális munkában, hogy nem a leendő kliens keresi fel a szakembert vagy az adott intézményt, hanem egy ismerőse, rokona. A megkeresés történhet személyesen vagy levél - esetleg telefon - formájában.

​Mivel rendszerben kell gondolkodni egy család tekintetében, számolni kell azzal a ténnyel, hogy a családdal rendszeresen kapcsolatban állók részévé válnak a család kommunikációs rendszerének. Ha ezt a rendszert akarja a segítő megváltoztatni, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül a családdal kapcsolatban állókat sem, mert ők is részt vehetnek a változást akadályozó törekvésekben, ugyanúgy, mint a család bármely más tagja.

Kontaktusfelvétel, a szerződéskötés előkészítő fázisa:

Ez az első közvetlen kapcsolatteremtés. Történhet ez személyes találkozás formájában, telefonon, esetleg leváltás útján.

​Történhet az első találkozás egyedül a klienssel vagy a vele együtt élő családtagjaival (szülő, házastárs), de előfordulhat, hogy az egész család vagy legalábbis annak nagyobb része vesz részt az első találkozáson. A segítőhöz forduló személy története alapján a szakember gondolhatja úgy is, hogy az egész családdal való együttes munkamód lesz a leghatékonyabb a probléma megoldására.

​Felvázoljuk a kliensnek a lehetőségeit, az egyéni és családi esetkezelés előnyeit és hátrányait. A kliens dönti el, hogy melyiket választja, a segítő felelőssége, hogy a helyes döntés irányába terelje.

A döntést követően feltett kérdésekkel nagy részben feltérképezhető, hogy milyen az esély a közös munkára, majd fel kell készülni a családdal való találkozásra.

​Fontos tudni, hogy a kliens kit szeretne bevonni a munkába és van e a családnak olyan tagja, akit - legalábbis egy időre - távol tartana a folyamattól. Ha a kliens bizonytalan abban, hogy a család többi tagja bevonható-e a folyamatba, akkor  segíteni kell végiggondolni azt, hogy milyen módon tudja megnyerni a család többi tagját a közös elbeszélgetésre.

​Abban az esetben, ha nem egy családtag jelentkezik a segítőnél - mint kliens - hanem a teljes család, vagy annak néhány tagja, akkor a segítőnek nyitottnak kell lennie az egész család fogadására, még akkor is, ha a család egyes tagjai csak elkísérték a szószólót.

​Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a család vagy annak egy tagja megkeresése indíthatja el a segítő folyamatot, hanem a segítő a családot otthonában is felkeresheti, melyet az esetek többségében valakinek a jelzésre tesz.

​A kontaktusfelvétel időben és sok esetben térben is elkülönül a szerződéskötést megelőző fázistól, de előfordul, hogy a megállapodást előkészítő munka a személyes találkozás pillanatában elkezdődik. A szerződést előkészítő fázis főként feltáró jellegű, ahol a segítőnek meg kell tudnia, hogy:

a.) ki mit vár a közös munkától?

b.) milyen változást szeretne elérni?

​c.) a problémák milyen jellegűek?

d.) mióta létezik a problémahelyzet?

​e.) a probléma keletkezése óta az hogyan változott?

f.) a családtagok milyen megoldási módszerrel kísérleteztek már?

​g.) milyen intézményeket, külső személyeket vontak be korábban a folyamatba?

h.) a családban ki és hogyan viszonyul a problémához?

​i.) jelenlegi probléma miatt ki szenved leginkább?

Szerződéskötés fázisa:

​A szerződéskötés alapvető szabályai megegyeznek az egyéni esetkezelés során történő megállapodás szabályaival. Ebben a fázisban meg kell fogalmazni, hogy milyen változás érdekében dolgozik a segítő és a kliens(ek). Kidolgozásra kerül egy ehhez szükséges munkaterv, ami magában foglalja a munka tervezett időkeretét, a munkában részvevők személyét, a munka végzésének helyszínét, a találkozások gyakoriságát. Minél átláthatóbb a tervezett munkafolyamat, annál nagyobb a valószínűsége a megvalósításnak.

​A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy a család milyen intervallumra tud tervezni. Meg kell azonban említenünk, hogy a család nem minden esetben mozgósítható. Előfordul, hogy szétesett családról van szó, mely esetében a közös munka kezdetén célszerű a munkatervet a két találkozás közt eltelt időre tervezni és a megállapodást találkozásról találkozásra újra átgondolni. Ha a család rosszul vagy zavarosan kommunikál, akkor a velük kötött megállapodást írásban érdemes rögzíteni, mellyel elkerülhető  a későbbi megállapodás körüli félreértés és vita.

​A munkaterv elkészítésén addig kell dolgozni a családdal közösen, amíg azt minden családtag el nem fogadta.

A munkaterv megvalósításának fázisa:

​A munkaterv megvalósításának mozzanatai:

a.) a terv konkrét lépésekre bontása

​b.) a résztvevők feladatainak tisztázása

​c.) visszajelzés a feladatok elvégzésének eredményességéről

d.) a segítő intervenciói

e.) a család közvetlen környezetének mozgósítása

​f.) a család informális kapcsolatainak aktivizálása

​g.) ha s szükséges, akkor a korábbi megállapodás átfogalmazása, azaz új szerződéskötés.

​Ebben a fázisban a legfontosabb - de minden fázisban szem előtt kell tartani - a segítő semlegességét, ami azt jelenti, hogy a segítő szakember olyan magatartást tanúsít, amely segítségével elkerüli az egyik fél egyértelmű támogatását a másik féllel szemben.

​A semlegesség elve azonban nem zárja ki a véleménynyilvánítást, az együttérzés akár szóbeli, akár nonverbális kifejezését, illetve mindazokat a visszajelzéseket, melyek közvetve valamelyik személyt erősítik.

​A segítő szakember semlegességével tudja megvédeni saját határait és megőrizni objektivitását. Hangsúlyozni kell, hogy vannak olyan súlyos esetek, amikor mindezen szabály érvényét veszíti, amikor valamilyen veszély lép fel egy adott szituációban, akkor a segítőnek aktívan kell cselekednie.

​A segítő feladata, hogy képviselje a családot a család és környezete közötti kapcsolat javításában, valamint annak érdekében, hogy a család hozzáférhessen a szükséges szociális erőforrásokhoz. Amennyiben szükséges közvetít a család és más intézmények között, mellyel segíti a problémamegoldó és a kommunikációs stratégiák kidolgozását és tájékoztat a szociális és egyéb szükséges szolgáltatások rendszeréről, a család bizonyos juttatásokkal kapcsolatos jogairól.

​A segítő leggyakoribb beavatkozási módja a kérdezés. A kérdések minden esetben a változtatás szolgálatában állnak. Háromféle kérdéscsoportot különböztethetünk meg:

​1. Cirkuláris kérdések​: amelyek az események összefüggéseire mutatnak rá így indukálva változást a családban

​2. Reflexív kérdések​: melyek a családtagok egymásra való reagálását indukálhatják és a problémával kapcsolatos nézeteiket világíthatják meg.

​3. Jövőre vonatkozó kérdések: melyek a tervezést segítik elő, illetve azoknál a családoknál hasznosak, ahol nem rendelkeznek a családtagok jövőképpel. Ezek a kérdések kimozdíthatják a családot a múltból vagy a jelenből való kátyúból.

 

​Tapasztalhatjuk, hogy a problémahelyzetet elmélyíthetik a hozzá kötődő negatív érzelmeket. A kívánt változás elérésének fontos eszköze a probléma átcímkézése, mellyel a negatív érzéseknek, a bénító hatásoknak feloldása érhető el azzal, hogy a probléma új értelmezést nyer.

​A munkafolyamat lezáró fázisában a legelőnyösebb, hogy mindkét fél részéről jól időzített legyen a lezárás. Előfordul, hogy a család idő előtt zár. Ritkán fordul elő, hogy egy folyamat a szerződésben megfogalmazott célok 100 %-os elérésével és teljesítésével zárul le. A közös munkát azonban minden esetben értékelni kell.

​Előfordul, hogy a probléma már a segítő szakember szakmai kompetenciáját meghaladja, ekkor azonban - ha nehéz is az - át kell adni a klienst olyan szakembernek, akinek az adott probléma megoldása és kezelése kompetenciakörébe tartozik.

​Ha a lezárás a közös terv sikeres végrehajtása következtében történik, akkor érdemes megkérdezni a családot, hogy jelenlegi helyzetükben hogyan látják, hogy vélekednek most ahhoz képest, mint amikor a folyamat elkezdődött.

​A segítőnek is összefoglalót kell készítenie arról, hogy milyen változásokra volt képes a család a munkafolyamat során.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.