Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vers

2017.10.14

Mint csönd, magány a várban,

A szerelmemre vártam.

Egyedül voltam a világok ellen,

Mások terheit helyettük cipeltem.

Vártam a csodára, szabadulásra,

Oly messzinek tűnt valóraválása.

 

Más lett minden, mert eljöttél hozzám,

Az kiben hittem, s oly rég megálmodám.

Hator a szerelem, a vágy és a lélek,

Nem hittem, szívemre köszönt még élet.

Nem tudtam eljő e még felkelő Nap Atum,

De eljött és körötte jár gondolatom.

 

De eljött és köszöntött és ébredt a Tavasz,

Megszületett a holtnak hitt Dungaz.

Új élet köszöntött holtnak hitt szívembe,

Új remény tölt meg, hiszek a jövőnkben.

Szívem tellt, oly fennen örömmel,

Vágyaimban csókol, magához ölel.

 

Szívemmel szíve egybeforrhat,

Testeink lazán egybefonódnak.

Lelkeink egy szinten rezegnek,

Egyformák vagyunk, neked teremtettek.

És érzem, kérem és szívből remélem,

Tiéd és veled leszek míg élek!

(R. Zalán R.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.