Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Élet Tragédiája

2017.10.08

Nincs olyan ember aki ne a part felé úszott volna az élet tragédiája vizében. Ez az életérzés azt hiszem az emberrel születik. S élete folyamán megtanul ezen felülkerekedni, megoldani a helyzetet vagy éppen javítani, de elkerülni egyáltalán nem lehet. Mikor ezen a bolygón kialakult az élet, s megteremtődött az első két ember, kaptak életérzéseket is. Már ősidők óta köztudott, hogy az élet tragédiája egyidős az emberrel. Ez az életérzés mára sok sok embernek lett életjellemzője. Sok esetben nézek a környezettemre és látom embertársaim orcájukon, hogy az élet megviselte őket és biza a part nagyon messze van, s odáig eljutni drámai tragikum. 

Ezt eltörölni nem lehet, ez már körforgásban van a világban, túl öreg és már belénk ívódott. Életünk része lett, annyira, hogy tudatalattin is beszivárog. Van, hogy szembesülünk azzal a ténnyel, hogy együtt kell éljünk a tragédiával, de van, hogy felüdülés, ha elhagyhatjuk azt. Az is nagyon erős tényező, hogy mi mikor és hogyan döntünk. A mi döntéseink szülik nagy részben és amit cselekszünk az is fontos, mert az duplán okoz tragédiát, először másoknak és ugyanakkor másodszorra magunknak. Döntéseink és cselekedeteink megmérgezhetik személyiségünket és másokat is magunkkal ránthatunk. Az érzés ami ilyenkor az emberben megszületik vagy felébred a legkegyetlenebb. Szinte biztos vagyok, hogy a döntés és a cselekedett soha nincs olyan kegyetlen, mint maga az érzés ... amit legtöbb esetben a lelkiismeret tud nagyon keménnyé és elviselhetetlenné tenni.

Világunkban élnek sokan akik saját rossz döntéseikből kerülnek ilyen élethelyzetbe és vannak sokan akik áldozatok és mások miatt kerülnek ugyanilyen mederbe. Valahogy a leggyakoribb elrontott döntés, hogy elfelejtünk gondolkodni, önzetlenül és nem csak magunkat helyezni előtérbe. Aztán elfelejtünk olykor szeretni, adni önzetlenül vagy éppen embernek maradni a többiekkel szembe. Sőt én még mélyebbre megyek és van az a pont, amikor zöld utat kap "a pénz beszél ..." és az amikor felelőtlenül "gyilkossá" válunk. Kegyetlen mélységek ezek. S vajon ilyenkor kit hibáztatunk vagy éppen miért változunk olyan nagyot, akár száznyolcvan fokot? Sokan az élet tragédiáját színpadi színjátéknak képzelik el és elkezdik játszani szerepüket, de meddig lehet a színpadon egy-egy szerep, szereplő, egy-egy elnyomott, eltitkolt tragédia?

Telnek múlnak az évek és a felébredés későn lesz, s akkor nincs újabb esély, csak egy újabb kérdés. Kegyetlen amikor az ember a múltra tekint és szinte az összes kérdésére a válaszok nem köszönnek hanem elbújnak. Ezt megváltoztatni már csak a világvége fogja, mert Isten van a teremtő erő olyan tudást nem táplált belénk, amivel jó irányba tudnánk fordítani az életet, s ha lenne is valami kicsi lehetőség, sikertelen lenne, mert túl sokan vagyunk. Ezen a bolygón él több mint hét milliárd ember és több, mint hét milliárd élettragédia is. Ne felejtsük el, hogy ez a bolygó már ezért is megérett a pusztulásra, hisz Isten legfontosabb üzenete, hogy sokasodjatok és vegyétek uralmatok alá a Földet, megteremtve Ádámot és Évát, nem hiszem, hogy arra gondolt, amire ma szinte igazzá vált üzenetként beteljesedett. Emberek hegyén hátán és szinte minden ember tiporja a másikat, vagy ezért vagy azért. Ilyenkor azt is emberinek érzem, hogy sajnálkozunk, de nem mindenkivel szemben kell ezt tanúsítani. Aki áldozat, azt segíteni kell és nem sajnálni, azt viszont sajnálni kell aki saját maga hibájából vergődik az élet tragédiájának medrében. Akinek az élettársa lett az életérzés, neki sem a sajnálat kell hanem az emberi ember, a társas lény.

A élet tragédiája végigkísér minket a születésünktől a halálunkig. Senki ne gondolja, hogy a számadáson, az utolsó "vacsorán" olyan egyszerű lesz minden. Ott nem hazudhat az ember és nem játszhatja senki szerepét. Nem a haláltól kell félni, hanem a számadástól.

Szembe kell nézni ezzel az életjelenséggel, életérzéssel. Farkasszemet kell nézni vele és megvívni a harcot. Ez nem egy-egy ember harca, hanem ez mindenkié. Nem csapat harc, hanem egyéni és néha vesztesként kerül ki az ember, néha győztesként. A veszteséget el kell fogadni és a győzelmet használni kell jó dolgokra, nem elpazarolni.

A teremtő feladatnak adta ezt az életérzést, de hogy tragédia lett belőle, ezt mi tettük. Nem feladatnak vettük, amelyet megoldani kellett volna, hanem megsokszoroztuk és a huszonegyedik században egymásra mutogatunk. Miért? Erre nincs helyes válasz, de ha mégis válaszolni kellene, akkor a válasz ott rejlik bennünk, emberekben.

Ahogy a döntéseinket a cselekedetünk követi, úgy mindkettő befolyásolja a saját és mások pszichikai állapotát. Minden döntés és cselekedet pszichikai hatást vált ki. Aztán ez visszahat a döntéseinkre és az megint a cselekedeteinket alapozza meg. Ha egy ember elveszti egyik végtagját, akkor nem mindegy milyen döntést hoz, hogy hogyan építi fel újra az életét és a megszületett döntést követi a cselekvés. Jó döntés és jó cselekvés, jó pszichikai hatást fejt ki a saját és mások életére és pszichéjére. Körforgásban ez annyit tesz, hogy amit az ember jól dönt, azt kapja vissza, nyilván ha ebbe a körforgásba mindenki benne van. Ehhez mindenkinek ismernie kell az élet tragédiáját, ismernie kell embertársát, környezetét, és legfőképpen önmagát. Játszhat szerepet, de nem hazudhat.

Gyerekkorban milyen igaz az a kijelentés, hogy "magadnak tanulsz!", de azt soha senki nem tanítja, hogy életképessé hogyan kell válni. Az nem életképes, aki mások hátán akar megélni, mert az élet tragédia, de az sem életképes aki mások sárba tiprásával akar életet élni, mert önzőség másoknak tragédiát okozni, észrevétlenül úgy, hogy saját magának is megbélyegezi az életét. Ez az élet tragédia olyan, mint a levegő számunkra. Élni nélküle már nem tudunk!

Röviden az élet tragédiája, maga az ember és egész lénye. Megvan számlálva mindennapjaink és ne feledje senki, hogy minden ember egy Élettragédia.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Marosvásárhelyen

(Fárr Jolán, 2017.10.31 17:37)

Szomorú

Kaposvár

(Gurban Livia, 2017.10.31 17:29)

Elég depis

Re: Kaposvár

(Tschongor , 2017.10.31 17:30)

Szerinted van igazságalapja? Szerintem igen.

Re: Re: Kaposvár

(Gurban Livia, 2017.10.31 17:32)

Az élet nem tragédia

Re: Re: Re: Kaposvár

(Tschongor , 2017.10.31 17:33)

Az élet nem tragédia, de van tragikus része...

Re: Re: Re: Re: Kaposvár

(Gurban Livia, 2017.10.31 17:34)

Ami néha tragikomikus

Re: Re: Re: Re: Re: Kaposvár

(Tschongor , 2017.10.31 17:35)

Pontosan. De nem mindenkinek és ez baj.

Bécs

(Csilla Talabér, 2017.10.19 19:32)

Ha már megkérdeztetek... Nagyon egyetértek az írással, és nem tartom negatívnak. Ez így teljesen jól van leírva szerintem, és hangsúlyt kap benne az is, hogy az embernek van döntési lehetősége. Ám, ha körülnézünk a világban, pontosan ezt látjuk, amit Attila leírt.
Hogy miért nem tartom negatívnak? Mert pl. attól, hogy én azt mondom: a rák borzasztó, és XY rákos, én még nem leszek negatív, hanem tényt közlök. Aztán hozzátehetem: adja Isten, hogy történjen csoda, gyógyuljon meg XY, és akárhogy is lesz, tegyük széppé az életét, akár rövidebb, akár hosszabb időre! Ez pedig nem negatív hozzáállás.
Bizony, ez van: az ember életében is vannak tragédiák, és az emberiséget is tragédiák sora kíséri. Az, hogy kiből mit váltanak ki ezek a tragédiák, vagy hogyan tud felülkerekedni rajtuk, hogy a többiek mennyire igyekeznek segíteni, hogy az ember tud-e mégis szeretni és örülni a tragédiák sorai között, hogy hogyan viszonyul másokhoz - nos, az egy részlet. És írja, hogy "Ahogy a döntéseinket a cselekedetünk követi, úgy mindkettő befolyásolja a saját és mások pszichikai állapotát. Minden döntés és cselekedet pszichikai hatást vált ki. Aztán ez visszahat a döntéseinkre és az megint a cselekedeteinket alapozza meg. Ha egy ember elveszti egyik végtagját, akkor nem mindegy milyen döntést hoz, hogy hogyan építi fel újra az életét és a megszületett döntést követi a cselekvés. Jó döntés és jó cselekvés, jó pszichikai hatást fejt ki a saját és mások életére és pszichéjére. Körforgásban ez annyit tesz, hogy amit az ember jól dönt, azt kapja vissza, nyilván ha ebbe a körforgásba mindenki benne van. ". Tehát van döntési lehetőség, hogy ki hogyan éli meg az élet drámáját. Mert én talán inkább drámának nevezném - és mint dráma, lehet tragédia, vagy komédia...., esetleg tragikomédia.
Az ember megszületik, ezzel egyúttal halálra van ítélve. Az idők folyamán átélt tapasztalások között lehetnek jók, rosszak, túlélés, vagy végtelennek tűnő öröm. Egyszer fent, egyszer lent. Ha az ember próbál jó lenni, meglátni a szépet a világban, segíteni, pozitívan állni mind az emberekhez, mind a dolgokhoz, történésekhez, ha nem szerepet játszik, akkor majd a végén nyugodtabb lélekkel adhat számot, ha tényleg kell. De addig is jobb az élete, több az öröme, mint annak, aki csak a tragédiát látja. Márpedig vannak sokan, hívhatjuk őket negatív embereknek, de lehet, hogy csak a környezetük, neveltetésük, vagy bármi más miatt látják csak a tragédiát. Egy tragédia nem feltétlenül horror...., lehetnek benne jó pillanatok is. És csaknem minden attól függ, milyen a hozzáállásunk. Tehát személyre szólóan nem érdemes ezt az írást értelmezni, ez inkább egy általános megállapítás, és én nagyon egyetértek vele, pedig közel nem vagyok negatív. Inkább el kéne gondolkodni rajta sokaknak, és megpróbálni változtatni. Hátha még lehet - bár igaz: túl sokan vagyunk ahhoz.
Szóval, nem tartom negatív írásnak, inkább kvázi ténymegállapításnak, és egy kis lökésnek ahhoz, hogy próbáljunk kicsit változtatni. Ahogy Osvát Ernő írja, szerintem szuper: " Rövid út. Megváltoztatom a világot: megváltozom."
Ez így lenne jó. Csak tényleg sokan vagyunk, és sokfélék....
Csak bele kell kukkantani fb-csoportokba.... láthatjuk.

Bécs

(Valerie Val, 2017.10.19 17:55)

Attila, azzal hogy kiemeled a negativumokat, semmi nem fog valtozni. Hogy az elet tele van negativumokkal???? Valoban. De ha mindig csak arra fokuszalsz, akkor jobb ha felakasztod magad. Mert akkor minek akarsz ebben a "mocsokban" maradni?? Valoszinu, a fiam lehetnel, megeltem nagyon sok tragediat, megis SOHA nem mondtam, es nem is fogom, hogy az elet CSAK tragedia. En megtalaltam benne a helyemet, tudom miert vagyok itt es tudom hogy meg sok feladat var ram. Ez a tragikus elet rengeteg lehetoseget adott a tragediakon kivul arra is, hogy ennek a bolygonak messzi tavoli gyonyoru tajait, mas kulturakat megismerhessek. Halas vagyok es koszonom az eletnek mindazt amit megtapasztalhattam, tanulhattam belole. Es osztom maria pali velemenyet, gyermekeimnek is mindig azt tanitottam: messze keruld el a negativ embereket, energiakat. Ennyi.

Re: Bécs

(Tschongor, 2017.10.19 18:02)

Igazad van, teljesen, de pont azért írtam le, hogy ez ellen harcolni kell és azoknak az embereknek akik éppen a cikk szerint a part felé kapaszkodnának.
A negatív embereket el lehet kerülni, el is kell, de az élet negatív létezését nem szabad szőnyeg alá seperni, mert szembe kell nézni vele és harcolni ellene.

Bécs

(Mária Páli, 2017.10.19 17:52)

Csilla Talabér Te mit szólsz ehhez???

Wellingborough

(Zsuzsa Fábri, 2017.10.19 17:50)

... és ez Tündér lenne?

Bécs

(Tschongor, 2017.10.19 17:42)

Elolvastad? Szerintem valóság. Nézd meg a környezettedet? Én is pozitív vagyok, de ettől még a valóság nem változik. Ha elolvastad a cikket akkor rájöhettél volna, hogy ezt nem tartom helyesnek és nem tartom elfogadhatónak, de sajnos ez van!

Re: Bécs

(Mária Páli, 2017.10.19 17:47)

Igen, elolvastam végig, és lehet, hogy sok a negatív dolog az életben,de én úgy tartom, hogy abból inkább tanulni kell, és nem negatívan megélni.

Bécs

(Tschongor, 2017.10.19 17:45)

engem nem kell elkerülni, mert mosolygos vagyok.

Bécs

(Mária Páli, 2017.10.19 17:42)

De értem, amit írsz és nem félek a negatív dolgokkal, mert én mindig pozitívan gondolkodom, és kerülöm a negatív embereket, mert lefárasztanak.
Jaaa, és tényleg nem tetszik Nekem

Bécs

(Tschongor, 2017.10.19 17:37)

De egyszerűen írd le, hogy neked nem tetszik. Amúgy a negatív dolgokkal nem is szeretnek sokan szembenézni, mert félnek!

Bécs

(Tschongor, 2017.10.19 17:35)

Ha nem értesz az irodalomhoz, hogy mit tegyek?
Szerintem nem érted, miről írok vagy nagy dolog, hogy elgondolkozz rajta.

Bécs

(Mária Páli, 2017.10.19 17:34)

Ez egy nagy hülyeség, nincsen is szignozva ..... és tele van negativizmussal.