Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Energiahatékonyságról ( 11. Magyarország energetikai helyzete )

2016.12.25

Jelenleg az ország éves összes energia-felhasználása 1040 PJ8 körül mozog. Mennyi ez az energiamennyiség? Képzeljük el, hogy az energiafelhasználás mind kőolajból történik - ezt nevezzük olajegyenértéknek -, és ezt a mennyiséget vasúti tartálykocsikkal kell a felhasználóhoz eljuttatni. A fenti energiafelhasználás kereken 26 millió tonna olaj felhasználásával egyenértékű. Ez a mennyiség 540 ezer (!) vagonban fér el. Nagyságáról képet alkothatunk akkor, ha feltételezve, hogy a felhasználás télen-nyáron egyenletes, akkor heti olajmennyiség szállításához több, mint 10 ezer tartálykocsit kell felhasználni, melyek egymásután kapcsolva majdnem körülérnék a Balatont.

Többször elhangzott már, hogy Magyarország földtani adottságánál fogva kevés foszilis energiahordozóval (szén, földgáz, kőolaj) rendelkezik. Ezek közül is a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló szén gyenge vagy közepes minőségű, nagy a hamu- és kéntartalma, közepes vagy kicsi a fűtőértéke. Ráadásul nagy részének elhelyezkedése olyan, hogy kitermelése gazdaságtalan. Hasonló a helyzet az atomerőművek "tüzelőanyagául" szolgáló uránérccel, azaz gyenge minőségű (nagy a meddőtartalma), felhasználásra alkalmas formába történő feldolgozása igen drága, így olcsóbb a kész terméket külföldről beszerezni.

A többi számításba vehető, ún. megújuló energiahordozó felhasználható mennyisége - a jelenlegi műszaki adottságok és árvisznyok mellett - az ország összes igényéhez képest igen csekély.

Ezek közül a vízenergia hasznosítása igen nagy múltra tekint vissza (elsősorban malmok hajtására), azonban nagyobb vízhozamú folyóink igen kis esése miatt jelentősebb energiamennyiség termelésére (vízerőművekben) a környezet nagyobb átalakítása, rombolása nélkül nincs lehetőség.

A környező országokhoz képest viszonylag nagy készlettel rendelkezünk ún. geotermikus energiából. Sok helyen használják fűtésre, melegvíz készítésére, fürdők, uszodák, kórházak ellátására a termálvizet. Ebből az energiahordozóból még jelentős ismert készletekkel rendelkezünk, kitermeléséhez kutakat és egyébb műszaki berendezéseket kell még építeni. Felhasználását megdrágítja, hogy némelyik víz igen nagy sótartalmú, ezért a berendezésekben megfelelő eljárás alkalmazása nélkül lerakódásokat, eltömődéseket okoz. Gondot jelent a felhasználás során lehűlt víz elhelyezése, mert az említett nagy sótartalom az elővizeket szennyezheti. Megoldást jelenthet a lehűlt víznek a földbe való visszasajtolása egy megfelelő mélységű másik kúton keresztül, ami ey új kút fúrását, költséges berendezést és energiát igényel. Ez mára megvalósult.

Nehézkes kezelése, szállítása és tárolása miatt korlátozott az igen nagy mennyiségben keletkező mező- és erdőgazdasági hulladékok energetikai felhasználásának lehetősége. Ezeknek a tüzelőanyagoknak kedvező tulajdonsága az igen alacsony hamutartalom, a viszonylag magas fűtőérték, viszont nagy hátránya a kis térfogatsúlya. Energetikai célú felhasználásuknak határt szab a termesztésre rendelkezésre álló földterület, valamint a tény, hogy a talaj minőségének megőrzése érdekében ezen anyagok minél nagyobb hányadát vissza kell forgatni a földbe. Speciális berendezésekben ezek a hulladékok (szalma, napraforgó- és kukoricaszár, erdei vágási hulladék, gyümölcsfa és szőllő nyesedék, fakéreg) viszont igen jó hatásfokkal elégethetők, csak gondoskodni kell távozó füstben levő pernye leválasztásáról. Számos településen megvan a lehetőség arra, hogy a helyi távfűtő rendszert ilyen olcsó, helyben keletkező hulladékkal működtessék. Természetesen ahol mód van ezt a tűzelőanyagot a közelben beszerezni és megfelelően tárolni, ott a lakások közvetlen fűtésére, vas- és csempekályhákkal, speciális kiskazánokkal olcsósága miatt érdemes felhasználni. Jelenleg megoldhatatlan viszont nagyobb községekben, városokban való felhasználása, itt nem képzelhető el a téli fűtési szükségletet biztosító, lakásonként 15-25 mázsa szalma vagy rőzse tárolása. Vannak ugyan próbálkozások ezeknek a hulladékoknak a brikettálására, ezek azonban a melléktermék alapú tüzelőanyag árát jelentősen megemelik.

slide_65-1-.jpg

Elsősorban elhelyezési, környezetvédelmi okok miatt kapott újabban jelentőséget az ipari hulladékok égetéses, ellenőrzött körülmények közötti ártalmatlanítása, illetve megsemmisítése. Ezek között igen sok a környezetre és az egészségre veszélyes hulladék, melyek legegyszerűbb ártalmatlanítási módja az elégetés. Ha ezt hőhasznosítással is kiegészítik és a nyert hőt (például melegvizet) valmilyen célra értékesítik, akkor az ártalmatlanítás költsége is csökken, és a felhasználók is olcsóbb energiához juthatnak. Gondot jelent, hogy az elégetés során is keletkezhetnek veszélyes anyagok. Továbbá sokszor érdemesebb lenne égetés helyett újrahasznosítást alkalmazni, hiszen esetenként értékes - nemegyszer jelentős energiafelhasználással előállított - anyagokról van szó.

A megújuló energiák klasszikus képviselői a nap- és a szélenergia. Földrajzi adottságaink miatt azonban ezek jelentősége ma Magyarországon kicsi. A műszaki fejlődés és a fosszilis energiahordozók áraink várható jelentős növekedése azonban arra fog ösztönözni bennünket, hogy minél nagyobb mértékben használjuk ki ezeket a lehetőségeket is.

Nézzük, hogy az említett 26 millió tonna olajnak megfelelő energiahordozót milyen összetételben használja fel az ország és a fogyasztó. A kétféle felhasználás nem ugyanaz, mert például a kitermelt vagy külföldről vásárolt kőolajat felhasználás előtt fel kell dolgozni tüzelőolajjá, benzinné, a kibányászott szenet osztályozni, "nemesíteni" kell, az erőművekben a tűzelőanyagok eégetésével villamos energiát kell termelni, stb. Kevés ún. alapenergiahordozót (primer energiahordozót) használnak fel a fogyasztók közvetlenül, az energiafelhasználó berendezések, készülékek általában átalakított energiahordozót igényelnek. Azt az összeállítást, mely mindezeket tartalmazza, elszámol az országon belül kitermelt, vagy külföldről behozott energiahordozók (energiahordozó-források) felhasználásával, országos energiamérlegnek nevezzük. Az energiahordozó források szerkezetét százalékban a következő táblázat mutatja:

  Termelés Behozatal Összesen

Szén

Szénhidrogén, ebből

      kőolaj és -termékek

      földgáz

Atomerőművi és vizi villamos energia

Import villamos energia

Tűzifa és egyéba

23,9

46,9

17,9

29,0

25,2

-

4,0

8,2b

87,6

54,0

33,6

-

4,2

-

15,9

67,8

36,3

31,5

12,0

2,2

2,1

Összesen 100,0 100,0 100,0

 a- például: mezőgazdasági hulladékok, termálvíz          b- tartalmazza az importált kokszot is

Magyarország primer energiahordozó-forrás szerkezete (%)

Más felépítésű a mérlegnek a fogyasztói oldala. Ebben  az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szállításnál és a lakóságnál (az ún. fogyasztási ágakban) ténylegesen felhasznált energiahordozók elszámolása történik meg. Az egyes főbb fogyasztási ágak összes felhasználásáról a következő adatokat tudhatjuk:

Lakóság

Ipar

Közlekedés

Egyéb

37,3

36,5

4,8

21,4

Összesen 100,0

 

Az egyes főbb fogyasztási ágak energiafogyasztásának megoszlása

Az energiaellátással és gazdálkodással foglalkozó szakembereknek feladata meghatározni (tervezni) a következő évek ellátandó  igényét. Megfigyelhető, hogy a lakosági és az egyéb  (kommunális és a többi nem anyagi szféra) fogyasztók felhasználása tendenciájában nem változott, az ipar felhasználása viszont erőteljesen csökkent. Hasonlóképpen csökkent az ipari termeléshez kapcsolódó, teherszállítást is magába foglaló közlekedési ágazat energiafogyasztása. Ismeretes, hogy a piaci gazdálkodásra történő áttérés egyik első intézkedéseként megszüntették a veszteséges  vállalatok állami támogatását, emiatt sok üzem leállt, vagy nagy áremelést hajtott végre. A volt népi demokráciákkal is dollár elszámolásra tértünk át, a legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, a Szovjetunió tagországokra esett szét, s ezek a tényezők mind az ipari és a mezőgazdaság termékei iránti keresletet csökkentették. A keresletcsökkenés hatására csökkent a termelés, mely a gyártás, termelés energiaszükségletét (de ugyanígy a munkaerő, az alapanyag, stb. ...szükségeleteket is) erőteljesen befolyásolta.

Az energiahordozó források mérlegénél láttuk, hogy a források elsődlegesen két csoportra oszthatók, a hazai termelésre és az importra. A termelés és behozatal viszonya bizonyos szempontból jellemző az ország energiaellátásának helyzetére. Az összes energiaforrásból ma a hazai termelés 46% és az import 54%, annak ellenére, hogy kb. 22%-kal cökkentették az ország energia-felhasználását. Amennyiben nem teszünk megfelelő intézkedéseket, az importnak ez a magas aránya a jövőben tovább fog nővekedni, mert remélhetőleg az ipari termelés lassan növekedésnek indul, mely az energiaigény növekedését is jelenti. Az ismert hazai szénhidrogén készleteink kimerülőben vannak. Kőolajból a jelenlegi 75%-os (2 millió t/év) import mellett - az ismert készletek 10 évre elegendőek. Földgázból - 57%-os (4,8 milliárd m3/év) import mellett - 17 évi ismert (megkutatott) készlettel rendelkezünk. Természetesen ezek kitermelése tovább fog tartani, részben a további kutatásokkal feltárt új készletek, részben a csökkenő éves kitermelés miatt!

 

Az ország energiaellátása szempontjából tehát az import szerepe a jövőben egyre növekszik, ami súlyos gondokat jelenthet. Korábban teljesen egyoldalú importra rendezkedtünk be, s a helyzet gyakorlatilag most is változatlan, és ez egy energiaigény-növekedés esetén komoly bizonytalanságot jelent. Azok az energiaforrások, melyekből korábban importáltunk, több országhatáron túlra kerültek, és az érintett országoknak - Oroszországnak, Ukrajnának, Kazahsztánnak - súlyos gazdasági és politikai gondjai vannak, amelyek elbizonytalaníthatják a mi ellátásunkat is. Ráadásul a Keletről vásárolt energiáért ma már szabolcsi almával, Ikarusz autóbusszal stb. nem fizethetünk, ugyanúgy dollárt kell kiadnunk, mint például a kávéért, így növekvő energiaszámlát csak növekvő exportbevételből tudunk kifizetni. Az egyoldalú vásárlási lehetőség nem teszi lehetővé, hogy az importáló szervezetek mindig a számunkra legkedvezőbb (olcsóbb) piacról szerezzék be az energiahordozókat. A piac bővítése azonban csak nagyobb beruházások megvalósításával lehetséges.

Az egyoldalú külkereskedelmi piac kibővítésére az első lépések már korábban megtörténtek, amikor az ún. Adria-vezetéket Csehszlovákiával közösen megépítették. Ezen keresztül közel-keleti olaj volt vásárolható. A vezeték jelenleg sem használható, a korábbi Jugoszláviában folyó háború miatt, pedig sok sok év eltelt már azóta. Megindult a hazai gázrendszernek a nyugat-európai rendszerre történő catlakozásának kiépítése, valamint lépések történtek a villamosenergia-rendszer hasonló kiterjesztésére is.

A hazai energetikai helyzetnek azonban az importfüggőségtől eltekintve van egy igen súlyos problémája, éspedig az energiaigényesség.

Az energiaigényességet egy ország esetében

  • az egy lakosra eső, és
  • az egységnyi nemzeti össztermékre eső

energiafelhasználással szokták mérni. Magyarországon az egy főre eső évi összes felhasználás kb. 107GJ/fő, ezen belül a villamosenergia-felhasználás 1300kWh/fő. Néhány hozzánk mérhető nagyságú európai ország, továbbá Japán és USA esetében ezek az értékek az alábbiak szerint alakulnak:

  Éves összenergia-felhasználás [GJ/fő] Éves villamosenergia-felhasználás [kWh/fő]
Magyarország 109 3.400
Lengyelország 103 3.500
Csehország és Szlovákia 152 5.700
Ausztria 144 6.300
Dánia 148 5.600
Olaszország 111 3.900
Japán 148 7.200
USA 316 13.000

A megtermelt nemzeti össztermék (GDP) egységére eső energia-, illetve ezen belül a villamosenergia-felhasználás nálunk kb. 60 GJ/$. A fenti országokkal való összehasonlítás ez esetben a következők szerint alakul:

  Éves összenergia-felhasználás [GJ/$ GDP] Villamosenergia-felhasználás         [kWh/$ GDP]
Magyaror. 60 2,3
lengyelor. 67 2,3
Csehor. és Szlovákia 48 1,8
Ausztria 16 1,2
Dánia 11 1,0
Olaszor. 12 0,9
Japán 8,2 0,368
USA 14,5 0.56

A fenti adatokból fntos következtetéseket lehet levonni.

Az egy főre eső energiafelhasználás Magyarországon viszonylag nem túl magas az iparilag fejlett országokhoz viszonyítva, mivel

  • Magyarországon a többi bemutatott országhoz képest alacsonyabb az egy főre eső ipari termelés,
  • nálunk a háztartások "villamosítása", azaz a lakossági villamos-energia fogyasztás mérsékeltebb,
  • fogyasztási szokásaink különböznek a nyugati országok fogyasztói szokásaitól.

Tehát a mérsékelt egy főre eső energia-felhasználás nem magas szintű energiahatékonyságot takar.

A bruttó hazai össztermék (GDP) egységére vonatkoztatott energiafelhasználás egyértelműen magas Magyarországon a fejlett nyugati országokénak többszöröse. Ez a következőkkel magyarázható:

  • viszonylag sok energiát használunk fel egységnyi (természetes mértékegységben, pl. tonnában vagy darabban mért) termék vagy szolgáltatás előállításához, azaz alacsony az energetikai hatékonyság,
  • alacsony a jövedelemtermelő képességünk, vagyis az egységnyi munka felhasználásával előállított termékek értéke alacsony, és végül
  • a gazdaság szerkezete olyan, hogy az energiaigényes iparágak túlsúlyban vannak.

Mindezek ismerete azért lényeges, mert fel kell ismerni, hogy a növekvő energiaigények egy részét nem csak az energiavásárlás növelésével lehet kielégíteni, hanem az energia hatékonyabb felhasználásval is. Ehhez mindhárom felsorolt területen lépnünk kell. Sokat lehet várni a jövedelemtermelő képesség javításától, de a fejlett országok szintjének eléréséhez az energetikai hatékonyságot is jelentősen kel, javítani. Ez annál is fontosabb, mert az életszínvonal növekedésével a lakosság és a szolgáltató szektorok energiafogyasztása is várhatóan növekedni fog, amit más területen kell a hatékonyság növelésével kompenzálni. Ha nem ezt az utat követjük, akkor termésuzetesen növekedni fognak az energiahordozók beszerzésével kapcsolatos költségeink, kevesebb tőke marad az értéktermelés korszerűsítésére, bővítésére, azaz gazdasági fejlődésünk üteme (mind a társadalomé, mind az egyéné) kisebb lesz a lehetőségeknél.

                                                                Tschongor Attila

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.