Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Energiahatékonyságról ( 15. Az energiahatéonyság oktatásáról )

2017.01.17

Az energiahatékonyság oktatásának Magyarországon nincsenek jó hagyományai legalább két okból:

  1. általában nem ismertük fel az energiahatékonyság jelentőségét, ezért oktatását sem tartottuk fontosnak,
  2. az energiahatékonyságot oktatni nem könnyű. 

Az energiahatékonyság jelentőségének felismerése - legalábbis a szakemberek körében - megtörtént. Utalhatunk itt különféle kormánydokumentumokra, szakmai állásfoglalásokra vagy például a Világbanknak arra az állásfoglalására, mely szerint Magyarország fenntartható gazdasági fejlődésének egyik alapfeltétele a gazdaság energiaigényességének mérséklése.

Mi a helyzet az oktatás nehézségeivel? A következő problémák jelentkeznek:

  • az energetikai problémakör megértése több tudományág (fizika, biológia, kémia, földrajz, mérnöki tudomyányok stb.) területéről igényel ismereteket, melyeket egy szak sem fed teljesen le,
  • az energia elvont fogalom, nem látható, nem tapintható: az összefüggések követése a diákoktól absztrakciót kíván11,
  • az energiahatékonyság javítása nem látványos jelenség (mint például egy fa elültetése vagy egy korábban szennyezet patak kitisztítása),
  • egyáltalán: az energiával defenzívában vagyunk - a maximális cél, amit kitűzhetünk, az a káros hatások csökkentése.

Mégis, az energiahatékonyság oktatásával foglalkozni kell, mert segítségével az esete többségében jobban tudjuk a környezetet javítani, mint a hagyományos értelemben vett környezetvédelemmel. "Egységnyi figyelem" többet hozhat az energiahatékonyság területén, mint a környezetvédelmi tevékenységek más területein.

Az energiahatékonysági oktatás fő üzenete az energiaforrások kimerülése miatti aggodalom és a környezet sokoldalú károsításának mérséklése lehet. Célszerű bemutatni az ország rossz energetikai helyzetét, és láttatni az összefüggést az ország kedvező irányú fejlődése és az energiahatékonyság között. Túlzás nélkül továbbítani lehet azt az üzenetet is a diákoknak, hogy ha ők, a jövő formálói megértik az energiahatékonyság fontosságát, akkor egy jobb jövőben bízhatnak. Fontos üzenete kell legyen az oktatásnak, hogy az egyes embernek akár egymagában, akár társaival közösen nagy felelőssége van és jelentős hatása is lehet.

A források kimerülésének veszélyét kiválóan illusztrálják az energiaár-emelkedések. Érdekes feladat lehet, ha a diákok egy-két évrevisszamenőleg megnézik otthoni energiaszámláikat, és az adatokat grafikonon ábrázolják.

A környezeti hatások illusztrálására alkalmasak lehetnek az iparvárosokba, bányavidékekre, erőművekhez, távvezetékekkel szabdalt vidékekre stb. szervezett kirándulások. Klasszikus lehetőség az eső, a környező tavak kémhatásának megmérése, a környezet savasodásának kísérlettel történő kimutatása. Manapság már a napilapok is elég sokat írnak a témáról, lehet cikkeket gyűjteni. Például nagyon sok írás jelent meg a Berlini Környezetvédelmi Utókonferencia kapcsán.

Természetszerűleg a gyakorlati tények bemutatására az iskola és az otthon szolgáltathatja a legjobb terepet (biztosan van minden osztályban egy-két energetikai affinitással rendelkező szülő). A diákok felmérhetik, hogy milyen energiafajtákat használnak, összeírhatják  fogyasztókészülékeket, kiszámíthatják, hogy mi mennyit fogyaszt és az mennyibe kerül, összehasonlításokat tehetnek, hogy kinek a hűtőszekrénye vagy a mosógépe fogyaszt többet (ezt a villanyóra gyakori leolvasásával lehet kitalálni). A felkészültebb diákok megközelíthetik a veszteségek témáját, illetve azt, hogy hogyan lehet - viselkedéssel, készülékcserével, műszaki intézkedésekkel - energiát megtakarítani.

Lelkesítőleg hathat a megújuló energiaforrások gyakorlati hasznosítása. Minden diák képes lehet például egy napenergiás gyümölcsszárító elkészítésére, az ügyesebbek közreműködhetnek vízmelegítő vagy szélkerék összebarkácsolásában. Vidéken téma lehet a különféle éghető hulladékok, mint megújuló energiaforrások begyűjtése és hasznosítása pl. az otthoni vegyestüzelésű kazánban.

Az oktatás fontos mondanivalója lehet a fenntartható fejlődés és az energiahatékonyság közötti kapcsolat kimutatása, a Föld jövője fölötti aggodalom felébresztése. Ezen a ponton a pedagógus a környezeti nevelés ismert dilemmájával találja magát szemben: mennyire célszerű "megijeszteni" a diákokat, vagy mennyiben jobb inkább pozitív célokat felmutatni. A helyes megoldást a pedagógus maga kell megtalálja, a hallgatóság fekészültsége, intelligenciája, tűrőképessége függvényében.

Befejezésül álljon itt néhány gondolat a kultúraváltás szükségességéről.

A mezőgazdasági, majd ipari forradalom hatására az ember technológiai képességei ugrásszerűen megjavultak. Ez lehetővé tette a világ népességének gyorsuló ütemű növekedését és az anyagi javak egy főre eső mennyiségének bővülését.

A tudományos felfedezések hatására általánossá vált a nézet, hogy az ember meg tud szabadulni az erőforrások elégtelen rendelkezésre állásának korlátaitól, így a fejlődésnek nincsenek akadályai. Sőt, minden probléma megoldásának első számú eszköze a gazdasági növekedés, ami növekvő energiafogyasztás mellett valósítható meg.

Közben feledésbe merült az, hogy az ember - a társadalom mai szervezettségének szintjén is - teljes mértékben a természettől függ. A természet sokak gondolkodásában a nyersanyagok forrásává és a hulladékok befogadójává degradálódott. A fogyasztói társadalomban - melynek kialakítása ma minden országban megtörténté nyilvánítható - a hagyományos értékek helyét a pénz vette át. Az emberek egyre több nem-anyagi jellegű igényt próbálnak anyagi fogyasztással helyetesíteni.

A mai kor gazdaságpolitikusai a növekedésben jelölik meg a szegénység leküzdésének, a környezet megóvásának, a közrend fenntartásának és a népesség további növekedésének eszközét. A szegény országoknak azt tanácsolják, hogy nyissák meg piacaikat a más országok termékei előtt, privatizálják közösségi tulajdonukat, távolítsanak el minden akadályt a beruházások és a kereskedelem elől. A gazdag országoknak azt tanácsolják, hogy fogyasszanak még többet(!), így a szegény országok növelhetik exportjukat.

Miközben ezek a tanácsok rövid távon kétségtelenül jók a világ népessége 20%-ának (amelyik az erőforrások 83%-a fölött rendelkezik), hátrányosak a maradék 80% számára12. Az élővilág sajátosságaként korábban említett energia-maximalizálási elv látszik érvényesülni. Azok az egedek vagy csoportok, amelyek több erőforrást használnak fel, mint a többiek, újabb erőforrások fölött szerzik meg az uralmat. Úgy tűnik, hogy számos, az állatvilágban megfigyelt viselkedésforma jelen van az emberi társadalomban is, anélkül, hogy az emberi intelligencia korlátozná őket.

Sajnos Magyarországon is fel lehet fedezni ezeket a kedvezőtlen tendenciákat. Az egyes emberek harca az erőforrások (=pénz) fölötti uralomért a háttérbe szorítja azokat az értékeket, amelyek a magyar társadalmat előbbre vinnék.

Számos gondolkodó - például David Korten - jutott arra a következtetésre, hogy a jelenlegi kultúra finomításával nem lehet a fenntartható fejlődés útjára állni, kultúrváltás kell. A fogyasztói társadalom növekedés-központú kultúráját fel kell váltani a fenntartható társadalom ember-központú kultúrájával. Az anyagi gyarapodással a fejlődést és az élet minőségének a javítását kell szembeállítani.

A kultúrváltás a történelem folyamán mindig megrázkódtatásokkal járt. A fenntartható fejlődés útjára való átállás is megrázkódtatásokkal fog járni, emlyek annál súlyosabbak lesznek, minél később kezdi meg az ember az átállást. Sok múlik az úttörőkön, akik képesek a hosszabb távú célokat is meglátni, és elérésükért tenni - annak ellenére, hogy a jelenben hátrányos megkülönböztetéssel kell szembenézniük.

 

11- Nem egyszerű megértetni - különösen fiatalabb gyerekekkel -, hogy ha leoltjuk a villanyt, akkor 200 km-rel távolabb egy erőmű füstkibocsátása csökkenni fog, ami a szomszéd ország erdeinek pusztulását mérsékli.

12- Az egyértelműen növekedés-orientált gazdaságpolitika elmúlt 40 éve folyamán a világ országainak gazdasági teljesítménye az ötszörösére, népessége a duplájára nőtt. Ugyanakkor kétszeresére nőtt a szegények száma és nagyobb lett a szakadék a gazdagok és a szegények között. Növekedett a bűnözés, terjedt a kábítószer-, alkohol- és nikotinfüggőség. Egyre gyakrabban kell rendőrökkel és katonákkal megvédeni a gazdagokat a szegényektől. A társadalom működőképes szerkezetének felbomlását a családi kapcsolatok tönkremenetele is mutatja. Növekszik az ökológiai rendszerekre nehezedő nyomás. Mindezek a pusztító folyamatok jelentősen felgyorsultak már a 80-as években, amikor a konzervatív kormányzatok deregulálták saját piacaikat és a fejlődő országok piacait, és a világot átalakították egy határok nélküli, korlátozatlan globális gazdasággá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.