Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy hosszú utazás szemléje

2017.09.24

Kedves Olvasóim, azt hiszem egyfajta számot kell adnom az elmúlt életem útjáról. Azt hiszem ideje megemlékeznem mind azokról akik ilyen vagy olyan minősítésben voltak a részesei, támogatói. Köszönöm mindenkinek és szomorú, hogy néhányan már nincsenek az élők közt, Isten nyugtassa őket. Jó olvasást.

20170924_162429-1-.jpgMarosvásárhelyen születtem meg egy pénteki napon, '87 Szeptember 25.-én. Szerintem izgága baba voltam, sokat másztam, szerettem eltűnni és sose beszéltem. Jóval később kezdtem bele... . Ilyen voltam a nagy szőrmén és a mai napig megvan. De szeretnék mutatni még egy elég merész képet az utam kezdetéről, mert azt előzetesbe, hogy akkor sem voltam csontkollekció, utam közepén vékony alkattá váltam, aztán visszatértem a babakori alkatomhoz. Szeretet vett körül és béke, holott nem voltam jó gyerek és azt hiszem annyira szófogadó sem, kivéve a családi körön kívül, ott nagyon igyekeztem produkálni magam....

20170924_162450-1-.jpg​Megvolt mindenem, édesanyám már akkor is az ortopédián dolgozott, mint műtősasszisztens és édesapám is a helyi gyárban lakatos mesterségét űzte. Édesapám velem ellentétben focizott és azt hiszem, s ma már tudom, mint természetben, mint külsőleg édesanyámra hajaztam, mivel ő is Szeptember 25.-ikei születésű és neki is ez az útjának egy állomása. Sose felejtem el, játszani szerettem és nagyon sokat nagymamámnál laktam, mert nem messze volt az óvoda ahova jártam. Ez a két kép a kövesdombi lakásban készült nagyimnál, 1987 Decemberében. Ez az a híres Paringului utcai lakás. Ez a név azért is érdekes, mert Románia legnagyobb hegycsúcsa is ezt a nevet viseli, Erdély és Románia határában. Szeretnék mutatni egy régi képet a szüleimről és nagymamámról, aki segített a felvigyázásban, (nevelésben).

20170924_164459-1-.jpg Ez a kép sem mostani, de tele van nosztalgiával. A kor szellemét tükrözi és a stílust amely akkor óriási divat volt. Ez volt az elegancia, a "fényűzés" és az a csupa nagy betűs Élet! Szerettem nagyimnál lenni, nagyon finoman főzött és sütött. Igaz, mivel édes szájú voltam, mindig eldugta a süteményeket. Nagyon kedves volt és egykor ő is az egészségügyben dolgozott. Azt hiszem ő hiányzik a legjobban még ma is nekem, (1999-ben halt meg, puszillak odafent nagyikám). Mindig vitt Székelyföldre, mert felmenőim közt, anyai ágon igen is van némi székely mivolt. Felmenők laktak/laknak Szárhegyen (érdekes és a vicc kedvéért a névnek van egy mentő öve és ez az ékezet az "a" betűn, mert nélküle csúnya neve lenne a községnek), Ditróban, Csutakfalván, Gyergyóremetén. Élmény volt a friss igazi tejet inni, a töltöttkáposztát kaláccsal majszolni és a friss levegőt szívni minden idők legnagyobb kincsének számít. Megtapasztaltam a havast, a mezei munkát, az állatok rendezését. Minden nyári vakációmat vidéken töltöttem és életre szóló lecke és tanítás fonódott az életembe. Rossz gyerek voltam. kiálltam a vasút mellé és a sínekre kis köveket raktam (milyen beteg elmém volt), aztán a pulyka nyakát a kis faodújában a sarokba szorítottam, azzal a felkiáltással, hogy "kígyó fejű". Emlékszem odaraktak, hogy az egynapos csirkékre ügyeljek, hogy a macska el ne csípje étkezésre, de én csak akkor kiabáltam amikor a macska már vitte áldozatát a dunnás ágy alá ..., rossz gyerek voltam és így visszatekintve szégyellem magam, de azért merően vállalom és bocsánatot is kérek mindenkitől, Anus nénitől(†), Márta nénitől(†). ​Márta néninél egy éjszaka felgyújtottam a ház minden villanyát, mert egeret észleltem és kicsit sem voltam nyugodt, vallom erélyesen, hogy hisztiztem. Azt tudni kell, hogy szokás Székelyföldön a nyári konyhában lakni és csak télen a házba, de sokszor télen is ott maradnak a nyárikonyhában. Én egyedül aludtam a nagy házban. Kicsit sem volt jó döntés, mert éjszaka ha minden villany ég, akkor a falubeliek azt hiszik, meghalt valaki, na persze ekkor csak egeret kerestettem, mert féltem. Visszaemlékezve oltári ciki volt a helyzet. Szóval így álltunk. Még ebből az időszakomból elmesélnék egy nagyon érdekes merész történetet, egyszer a szomszédnéni vigyázott rám, Gálnéni(†)​. Ő volt a második pótnagymamám és történt, hogy vigyázott rám és közben főzött. Kicsit lábatlankodtam, mert szerettem már akkor is a konyhában nyüzsögni és egyszer azt mondta, hogy "menj és játssz a pucukáddal", mire én el is mentem és játszottam vele. Szófogadó voltam, de leginkább a családi körön kívül. Ahogy teltek az évek, íme egy kép, itt lehettem olyan 8 éves, talán 9, nem emlékszem20170924_164532-2-.jpg pontosan, de itt vékony voltam már, amolyan táncos lábú balerina. A képen látható velem Betty és Albika unokatestvéreim. Betty édesapám húgának nagyobbik lánya és Albika édesapám bátyjának fia. Minden elsőunokatestvérem apai ágról van, mert édesanyámnak nincs testvére. Utóbbi ágról csak másod-, harmad- és távoli unokatestvérek vannak. Picit előre szaladtam az 20170924_174643-1-.jpgidőben, de fontos szerepet játszott az én utam elején Zoli bácsi(†) és Márta néni†)(, nagyon szerettem náluk lenni, édesség is sok volt és hagyomány volt a Zoltán napozás. Szerettem az ott összegyűlt társaságot és a mai napig jó nosztalgia állapotban feleleveníteni mindent. Ebben a szemlében ők is helyet kapnak, mert nagyon részesei voltak az életemnek. Ezen a képen én a 4.-ik születésnapomat ünnepeltük és nem emlékszem nagyon akkorra, de abban biztos voltam, hogy a Petru Dobra-i lakásban volt.

Kedves olvasóim, az időrendet nem tudom betartani, mert most szabadon úszok a nosztalgia tengerén és azt hiszem, ahogy jön az emlék, úgy írom eme szemlét. Az út hosszú volt és kevésbé lesz rövidebb a jövőben. Köszönöm a megértést.

Van egy kép, ahol jól fésült 15 éves voltam, ekkor ballagtam az Általános Iskolából. Szerettem is meg nem is, ott már az elején tudtam azt, hogy valami nem stimmel velem, mire végeztem, arra tudtam, hogy milyen irányban haladok, hadakoztam önmagammal. 10 évesen már a tudatalatti mozgásom is jelezett mindent, ahogy apás-anyás játékokat játszottunk akkoriban a szomszéd gyerekekkel. Következzen három kép egymás mellett: a két szélsőn 10 éves voltam, a közbelsőn 15. A bal oldalin édesanyám és a nővérem a háttérben én meg bepózoltam a lencse elé. A jobb oldali szélső képen meg röhögőgörcsünk volt a nővéremmel. Mindketten irodalmi szereplők vagyunk, mert én vagyok Csongor és ő Tünde. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde drámai költeményének címszereplői.

20170924_180145-1-.jpg20170924_180215-1-.jpg20170924_180201-2-.jpg

Ekkor tájt voltam elsőáldozó is, mert katolikus családba születtem és katolikus neveltetésben volt részem, hitem van a mai napig, vallásos is vagyok, csak kicsit a magam módján. Azt hiszem az idő során alakult ki a hitéletem és a vallásosságom is.

20170924_181228-1-.jpg

Következzen egy zene, ami valamikor az utam felénél nagyon nagy sláger volt nekem és azt hiszem mindenki másnak is:

Fontos fordulópont az életemben a középiskola volt ahol egy "Oázis" táborban bevallottam a melegségem. Ezekben az években lányokkal is leveleztem, nagy volt a Duna televízió teletext oldalán lehetett hirdetni a levelezést és én is regisztrálva voltam. Akkoriban kézzel írtunk leveleket és a postán feladtuk bélyegezve és mindig vártuk a postást. Barátokra tettem szert, akik hosszabb - rövidebb időre az utamon kisértek. Két kép ebből az időszakból:

20170924_182204_001-1-.jpg​azt hiszem ez a kép mutatja, hogy utamat elfogadtam és építeni fogom. A következő képen már az utamat elkezdtem építeni. 20170924_182134-1-.jpg​Ahogy említettem leveleztem csajokkal, csak említés szintjén: fontossági sorrendben: Emese, N. Réka, F. Réka, Judith, Csilla, Zsuzsanna és volt egy fiú is, József.

Megtapasztaltam azt is, hogy milyen amikor megaláznak, csúfolkodnak velem két okból is, az egyik, a melegségem és a másik a suli szeretetem miatt, szerettem az első padban ülni és rendszeresen részt vettem a vasárnapi szentmiséken és nem voltam benne, semmilyen rossz és értelmetlen játékban, vallási táborokban vettem részt, ministráltam és ram akasztották a "Jézus" nevet. Évekkel később meglepően a Passióban Jézus szerepét énekeltem. Igen sok érdekes egybeesés volt. Rossz gyerek voltam, de a szüleim a mai napig nem tudják, hogy miken mentem át a középiskolában. Egyszerűen többször sírtam, mint nevettem, de otthon erőszakos voltam, mert kitörni akartam. Érettségi után ez sikerült és végre megtaláltam a lelki békémet, az utamat felépítettem, igaz sokszor megcsúsztam és elestem, szükség volt a segítségre, hogy feláljak. Köszönöm mindazoknak akik részesei voltak. Ebben az időszakban a következő dalt hallgattam rongyosra és a mai napig hallgatom nosztalgia címszó alatt.

 

Szüleim által sikerült többször Európa több részén megfordulni. Az utóbbi éveimben a világ számos pontjára jutottam el. Visszaemlékezéseim szerint, nagyon talpraesett voltam, egyszer Toplita-án voltunk és faházikóban aludtunk. Mozgott az ágy lába és én elmentem szerelőt hívni, akkor voltam szintén olyan 10-12 éves. Boldog voltam, az iskolában aránylag jó osztálytársakat kaptam és nagyon emlékezetes az általános iskolából Szabolcs és Szilárd, Ildikó, I. Rita, P. Tímea, Kinga és Szidi. Aztán a középiskolából szintén Szabolcs, O. Tímea, Ori, Imola és Laura. Köszönöm a személyiségüket, a barátságukat. Érettségivel szakmai diplomát is kaptam. Utána Magyarországra költöztem, Nagykállóba, majd Budapestre, Hatvanba, Jászfényszarúra, aztán újra Budapestre. Onnan vissza Marosvásárhelyre, majd vissza Budapestre. Később Németországba tettem át a rezidenciámat és most Ausztriában élek. Bécsben születik meg a szemle, az utam szemléje. Kapcsolataim terén kiemelném személyesen Zsubit, Dávidot, Jeffet. Köszönöm nekik az élményeket és a velem eltöltött időt.

Őrangyalaim gyerekkoromból Sz. Orsi és H. Erika(†)​. Barátaim közt szeretném megemlíteni: M. Orsi, G. Rita, Sz. Orsi, I. Emese, V. Béla, V. Annamari, későbbiekben Jóci, Balázs, Boty, Levente, Ildikó, Irma, Stefan, Adrián, M. Erika, Sz. Tünde, Hajni, Jenny, D. Melinda, Csabi, Gabi, Zoli és Melcsi.

Még nagyon fontosak voltak az utamon, Ilonka nénémnek, apai nagymamámnak, Erzsi keresztanyámnak, Jampi unokatestvéremnek és családjának. Mindenkit üdvözlők és szeretnék mindenkinek minden elképzelhető jót kívánni az utamról. Búcsúzóul szóljon még egy nagyon kedves dal, amit nagyon szeretek és hallgassátok szeretettel, békével ...!!!

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dunavecse

(Ricsid, 2017.09.24 20:17)

Köszönöm ezt a történetet nagyon cuki vafy a képeken

Wien, Re: Dunavecse

(Tschongor, 2017.09.24 20:21)

Én köszönöm a hozzászólást. :) Nagyon nagyon kedves vagy! :)