Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


egy vers Agatha Christie - től :)

2014.07.16

Egy tellnek tetején

 

Az eset, ha hallanák,

  Rendre elmondom én:

Leltem egy ifjú koponyát

  Egy tellnek tetején.

"Ki ön?" tudakoltam legott.

  "És mi járatba van?"

Válasza mint vér könyvlapot

  Öntözte meg agyam.

 

 

Így szólt: "Vén csetres kell nekem,

  Az őskorból való,

Ilyesmit aztán végtelen

  Felméricskélni jó,

Majd (mint önnél)szó szót követ,

  Csak tudományosabb

S kétszerte terjedelmesebb

  A bősz vitairat!"

 

 

De nekem terven járt eszem,

  Milliomost ölök,

S jégre kerül-e a tetem

  Vagy furgonban görög.

Kapkodván hát a válaszért

  S kicsinyég reszketeg

Kiáltottam: "Ön hogyan él,

  Mikor, hol és minek?"

 

 

Derűs, szelíd válassza ez:

  "Nekem mind hihetőbb,

Akkor volt élni érdemes,

  Ötezer év előtt!

A Kr.u.-ból forduljon át,

  Megszokja, semmi vész

Ha kettesben ásunk tovább,

  Többé vissza se néz!"

 

 

De nekem teán járt eszem,

  Arzént belé, de hogy?

A messzi Kr.e. idegen,

  Megemészteni sok.

Felsóhajtottam, mire kér

  Ez ifjú oly derék ...

S kiáltottam: "Ön hogyan él,

  S mit művel voltaképp?"

 

 

Így szólt: "Gyűjtöm a kacatot,

  Amit más odahagy,

Kartoték lesz mellé s fotók,

  S megy haza a csomag.

Nem dőlnek érte aranyak,

  Rézért sem eladó:

Múzeumleltári darab,

  Polcra sorolni jó.

 

 

Vagy őskori pajzán szobor-

  Amulett a lelet:

Nem bírtak, annyit igazol,

  A vérükkel ezek!

Amúgy pompás szórakozás;

  Nem dús a pályabér,

De a régész korral se vás

 És százhúszig elél!"

 

 

Ekkor mint buzgó hallgató

  Kaptam sugallatot:

Hullát, ne légyen porfogó,

  Sós vízben forralok.

Hálálkodtam, hasznomra volt

  A bölcs szakértelem;

Közöltem, markába csapok

  És elígérkezem.

 

 

S ha mai napság savhoz ért

  (Véletlen) a kezem,

Ha edény csördül, amiért

  (Mint sulykot) elvetem,

Ha folyót látok, s neszelek

  Messzi sikolyra én,

Sóhaj feszíti keblemet,

  Az ifjú főt idézve meg.

 

 

Ki halk szavú volt s réveteg,

Ki messzi múltba révedett,

Ki bezsebelt cserepeket,

Ki tudósan érkezett,

S hosszú szókra taníta meg,

Míg parázsló tekintetet

Az anyaföldre szegezett,

Bizonyítva érdemeket,

Szükséges némely ismeret,

Mit, ha ásunk, fellelhetek

Egy tellnek tetején!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.