Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elvárások, elválások ...

2018.06.25

Nem könnyű megszólalni, azaz írni egy olyan témában, amiben elengedhetetlen az őszinteség, viszont társadalmi probléma, hogy elfogadni meg sokan nem képesek. Az emberek nagy része megmagyarázza, kimagyarázza, újjal mutogat másokra vagy éppen támadásba lendül és nemes egyszerűséggel alpári stílusban megmutatja magát. A témánknak az elején lekell szögezzem, hogy mindig minden probléma okozója az önismeret hiány. Miért nem lehet végre az iskolákban tantervbe vezetni az önismeret alapjait, fejlesztését és annak kiteljesedését? Már sokagyára térek ki arra, hogy a gondolkodás az nem trendi, az annál inkább, hogy átgázolni másokon, csak azért, hogy a félreértelmezett státuszt a környezet, a világ számára megerősítve legyen. Igen félreértelmezett nő és férfi státusz. Pontosan. Én nem félek leírni és kimondani azt amit gondolok. Nem hiszem, hogy bárki elfelejtette volna azt, hogy kinek nem inge nem veszi magára a témát, de így is előre borítékolom a rengeteg támadást ami fog érni. (Ez az egész téma onnan született, hogy nemrégiben láttam egy videót, amiben egy számomra nagyon kedves pszichológus tartott előadást, avagy inkább egy kötetlen beszélgetést a témában).

A férfiak nagy része irtózatosan maguknak valók és elég sokszor éncentrikusak. A férfi nem olyan, mint ha külön dimenzióban élne, tevékenykedik. A férfiak hajlamosak az agresszióra, uralkodni szeretnek, sokkal önzőbbek, mint a nők (na persze őket sem kell félteni), a házasság az más jelentéssel bír, mint a nőknek. Természetesen kivételek vannak, de egyre kevesebb. A férfiak nagy része nem tud és nem is akar felelősséget vállalni szinte semmiért. Sokan úgy gondolkodnak, hogy minden csak úgy jár ... semmit nem akar tenni semmiért, de jár a jó nő, a jó szex, a kiszolgálás, a szolgáltatás.  

A nők sem angyalok. A mai generációban a lányok hisztizésre hisztit produkálnak, nem szeretnek és nem akarnak mosni, főzni, takarítani, gyereket vállalni. Az idősebb korosztályban sokan nem tudnak méltósággal öregedni. Sokan azt nézik és keresik, hogy eltartsák. Látok sok mindent és tapasztalok olyan dolgokat, hogy a férfiak jobbra és a nők balra tartanak, széthúzok, házasságok köttetnek, de háromnegyedük válással végződik. A nők egykor kiharcolták az egyenjogúságot, akkor nem értem, miért nem tudnak egy síkon működni. A probléma legnagyobb magja, hogy senki nem akarja észrevenni, hogy mi a valóság és azt sem, hogy az énismeret nagyon hiányzik. 

​Szerencsés vagyok, hogy rengeteg ismerősöm van és igazán megtudom figyelni, hogy ki milyen. Sajnos azt kell írjam, hogy a társadalom ma Magyarországon azt sugallja, azt nyomja az emberek aurájába, hogy ez a természetes. A nők mint milliomosok akarnak lenni egy gazdag férfi oldalán. A férfiak nagy része válogat, mert  a férfiak 80%-ka tárgyként kezeli a nőket. Nem tudják elfogadni, ha nem ők hordják a nadrágot egy kapcsolatban / egy házasságban. Erre a legjobb példák a homoszexuális világban a legjellemzőbbek, de egyre nagyobb teret hódít a heteroszexuális világban is.

A világ megérett a pusztulásra, egyáltalán nem hiszem, hogy megérdemelne ez a bolygó egy új esélyt. Ha mégis ellenkezőleg szeretnénk, akkor nagyon fontos, hogy minden ember a nemi státuszát reálisan határozza meg, tegyen önismereti kurzust és gondolkozzon - ismerje meg a környezetét, nyisson kifelé. 

​Elvárások vannak, kötelezettségek sajnos nincsenek, az elvárások irracionálisak, s ezért sokszor nem elérhetőek, majd ebből születik az elválás. Mi lenne, ha a régen meghalt kommunikációt újra élesztenénk és végre valahára elindulna egy olyan változás amiben a kommunikáció és a társadalomban való élés normalizálódna? Mi lenne ha a társadalom nyitottabbá válna? Mi lenne ha végre egyensúlyba kerülne a külső és belső mércék, elvárások a realitás fényében? Mi lenne? - azt gondolom az emberek nagy része fél. A férfiak félnek, hogy elveszítik azt a státuszukat, ami nem is reális? A nők attól félnek, hogy áldozattá válnak a világ mélységében? Igen, ez van. A Facebookon a legjobban megfigyelhető, ahogy vergődnek férfiak, nők egyaránt, természetesen az ostobaságban fürödve. Nem egyszer és nem kétszer futottam bele olyan személyeskedésbe, ahol diktátor módjára lekezeltek, mert a beképzeltség és az ostobaság mértéktelen. Ha nem tetszik a véleményem, akkor nem tetszik, de nem kell személyeskedni, s ha megteszik és tőlem visszakapják akkor én vagyok a szar és senki ... bimm bumm. Itt azt is észre lehet venni, hogy sokan uralkodni akarnak és narcisztikus személyiségzavartság miatt mindenki rabszolga, akik ezeket az egyedeket kell szolgálják. Továbbra sem fogom a véleményemet visszafogni és meg is írom itt.

Összetartozunk és ebben a tekintetben kötelességemnek tartom, hogy megosszam az olvasóimmal azt amit gondolok. Amennyiben összetartozunk, annyiban nagyon fontos lenne, ha a gondolkodás is a közösség érdekét, kivirágozását képviselné, segítené előre. Ma Magyarországon a társadalmi problémák nem megoldódnak, hanem elmélyülnek és beleülnek az emberekbe. Egyszerűen rossz látni, hogy senki nem akar tenni ez ellen. A politika már régens régen leszarja a társadalom formálását, s akik alkotják a társadalmat, azok nemes egyszerűséggel csak sodrodnak az árral. A nők kurvulnak, a férfiak igénytelenednek, de elvárásaikat fennhangon hangoztatják, mert az meg az jár, alanyi jogon, s erre csak azt tudom mondani, hogy a nagy szart jár alanyi jogon, csak a szád jár, de az mocskosul. Megjegyzem kinek nem inge nem veszi magára, de létező probléma és sokan bele tartoznak. Kevesen vagyunk vagy talán inkább egyre kevesebben leszünk akik egyensúlyban tudjuk tartani az életet és a férfi / női reális státuszt. A boldogság nem ott kezdődik, ahol a világ most meghatározza. Nem kellene hamis álmokba ringatnia magát senkinek sem, nem kell álomban élni, hanem megkell látni a valóságot és a reálitásban való cselekvésre kell szorítkozni. A problémák nem oldódnak meg csak ha nézzük. Tenni kell érte, ja hogy az embereket nem érdekli a jövő, de jár a szájuk? Hallo, ez itt ez a valóság!

mocsok világ, mézes álom,

​társadalmi pusztításon,

​kegyetlen áron halálom, 

az emberek kimúláson,

ördögi veszett hatalom.

 

emberek benyaldossák,

​mint édes cukrot nyaldossák,

egymást agyon mardossák

a gondolkodást elmosták.

 

sok hatalom itt veszettség,

elkel már a tettrekészség,

​hol a híres gyóntatószék,

​nem megváltás, csak színezék. 

 

mondjál nemet, őszintén,

​igent leplezetlenül,

​itt a senkiföldjén,

​pokolra szenderülsz,

​bukott siker tétjén.

 

nincs jól ez így, megfulladt,

​a világ ma megroskadt,

mentésre holnap virrad,

​ember légy, ki kipirkad. 

lehetőség most melenget,

​mint szerető édesanya, 

​reményre simítana,

​életre tisztítana. 

 

​                                                        Tschongor Attila

 

   

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tarnazsadány

(Csík Ferencz, 2018.07.01 23:49)

lehetőség most melenget, 
mint szerető édesanya, 
reményre simítana, 
életre tisztítana. 

Remek filozófia versedhez 
Szívvel gratulálok 
Feri

-

(Klára Törökne, 2018.06.26 07:41)

Nagyon jó az írás!Gratulálok! Már csak azon gondolkodom,hogy hány olyan ember fogja végig olvasni akihez valóban el kellene jutnia!

Bécs

(Amdrea Aigner , 2018.06.26 07:27)

Igen, jól fogalmaztál. Ez a lényeg