Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kihunyt a fény

2018.11.15

 


Otthonom lágy ölén,
két szemem lehunyom,
életemnek ködén -
könyvemet lecsukom.
 
Két szemem lehunyom,
376249_370931999645039_399836505_n.jpg
szürke lépcsőn sírok,
fénytől csupasz torkom,
éntől fosztott sorok.
 
Hallom kedvenc dalom,
sablon éjszakában vallom,
hunyót szemmel mondom:
hogy könyvemet ma becsukom!
 
Sajnos, elfáradtam,
sorsomat bevártam ,
-itt vár már négy falam,
csak gondolj néha rám!
 
Csak gondolj néha rám,
egy hajnalon a verandán,
s a napnak alkonyán,
egy közös sorsnak fintorán!

Tschongor Attila

 

                        

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Emilia Szentannai, 2018.11.16 21:29)

Minden sorban benne van a lényeg, a fájdalom, de a szeretet is.
Nagyon szépen megfogalmaztad, köszönöm.

Marosvásárhelyi

(Sandor Maria, 2018.11.16 12:31)

Szuper,komoly érzelmi tartalommal