Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Margóra

2018.07.21

 

Kedves Olvasóim, ma nem verssel jelentkezek, hanem egy szösszenettel, ami mellett nem tudok elmenni anélkül, hogy ne szóljak, ne írjak. Elgondolkodtató az amikor ilyen - olyan szituációkban azzal szembesülünk, hogy manapság a bocsánatkérés lefokozódott arra a szintre, hogy pozitív erény. Régen a bocsánatkérés illem és etikai szabály volt, hogy ha hibáztunk vagy elrontottunk valamit, ez volt a minimum. Ma már bárki bármit csinálhat, a bocsánatkérés elmarad. Valahogy érdekesség az is, hogy aki nem tud bocsánatot kérni, az egyben arrogáns is. Milyen világot élünk? Hova lett a tisztelet, mert a tisztelethez szorosan kapcsolódik ez a téma. Jó magam, ha valamit nem jól teszek vagy a reakcióm egy szituációban negatív, és ha olyant tettem, bocsánatot kérek, de tőlem aztán végkép nem szoktak, valahogy nekem le kell nyelnem az egészet vagy alkalmazkodjak és dobjam szemétbe ezt az egész illemszabályos etikettet? Ez a világ rendesen pusztul, s milyen érdekes, minél nyugatabbra nézünk, annál bunkóbak az emberek. A fene nagy szabadság feledteti az emberekkel, hogy embernek kellene lenni. Természetesen én mindent megértek és meg kell értsek, de engem ki ért meg? Nos így marad sok ember egyedül ebben a világban és sajnos nem hallatják a hangjukat, mert a szabadság elnyomja őket. Szó szerint kezdjük azt az életet élni, hogy szemet - szemért / életet - életért. Katasztrófa, katasztrófa!!!

sad

fekete-zaszlo.jpg 

enlightened

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.