Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesél a természet

2017.09.30

Milyen az ember? A természet elmeséli, csak nyitott szemmel kell elmenni egyet túrázni és elmélkedni, átkell adni magunkat (testünket és lelkünket), s a kérdéseinkre választ kapunk. Az ember uralkodó lény és sajnos a természet ezt elmeséli, nem ismer kompromisszumot. Főleg, ha belegondolunk abba, hogy materialista világot élünk, szinte minden a pénz körül mozog és a romboláson. Ugyanakkor a természet tükröt is mutat az emberi lénynek. Megmutatja, hogy mi milyenek vagyunk és a cselekedeteink is milyenek.

dscn0673.jpg​A pók egy szempontból biztos, hogy az emberiség nagy részének az ellentétje. Szorgosan építi hálóját és képes órákig, napokig lógni, kapaszkodni a hálóján, hogy hátha fennakad fenségterületén egy-egy préda, amelyet majd elfogyaszthat kényelmesen, Bon appétit!

Türelmes, nem úgy mint sokan az emberek közül, hogy ha kell valami, akkor az azonnal kell. Ebbe a hibába egyszer-kétszer én is beleestem, de a legfontosabb, hogy kitudtam és ki lehet küszöbölni ezt. Személy szerint nem szeretem a pókokat és irtózom is tőlük, de ebből a szempontból tanulni lehet tőlük. Ezt meséli el ez a pók, ez a csodaszép állat. Csak ne legyen szobatársam, mert akkor én is uralkodó emberré válok és véget vetek a játéknak. Volt, nincs, s talán nem is lesz. A póknak a világ nagyon nagy, mozgástere és intelligenciája nem hasonlítható az emberéhez, de ennek ellenére a türelem neki a legfontosabb erénye és jótulajdonsága.

dscn0682.jpgEzen a padon ültem le és kezdtem mélyebben az elmélkedésembe. A pad mögött a természet és simogató hatása, előttem a város terül el, melyben élek, harcolok, túlélek. Itt olyan érzésem volt, mint az reális is, hogy a város felett ültem és átgondoltam hol is vagyok. Tudtam, hogy a természet megérint és akar mondani valamit, ami elindít bennem bizonyos érzéshullámokat, gondolatokat, filozófiai elméleteket, melyek sajnos az emberekre nagyon is jellemzőek, ezáltal az elméletek máris a gyakorlatban is helyt állnak. Megtanulható értékelni a csendet az erdő egy tisztásán, egy padon. Abban a mély csendben az ember megismerheti önmagát és figyelmesen ráébredhet a természet hangjaira, s ezáltal a természet mesélni tud.

dscn0683.jpgVannak emberek, akik pont így néznek ki, mint ez a csonka korhadó fatörzsmaradvány. Életüket benőte a gaz és van egy tartás bennük, de üresek belülről. Az ilyenség egyre divatosabb és egyre többen lesznek ilyenek. Az erdő elmeséli, csak figyelni kell és filozofálni. A tenger és óceán is mesél, mert vannak nyugodt emberek, akik nyugodtak, de van aki háborog különböző mértékben, szóval a viselkedés ma már olyan, mint a tenger vagy az óceán. Van aki olyan, mint a tó, vagy a patak, folyó. Nem vagyunk egyformák, de mégis kezd oly sok minden közös lenni az emberekben. Ezek a közös dolgok sok sok esetben nem pozitív, hanem annál is inkább negatív. Nem értem, hogy a negatív miért terjed jobban, mint a pozitív? Lehet ez bármi, amit lehet ilyen vagy olyan jelzővel illetni. Az emberek szeretnek gazt pucolni , csak, hogy nem a saját életükben. Én már régen kigazoltam az életemet és ha néha gazolok másnál is, csak segítségképpen teszem és megmutatni az embereknek, hogy a gaztól minden ember elveszti lelki és testi szépségét.

dscn0690.jpgVannak emberek akik élnek és annyira begyökereztek a földbe, hogy jelenjüket nem ismerik. Ezt is a természet mutatja meg, igaz milyen érdekes? Az emberek részben maguknak köszönhetik és részben kényszerítették őket, hogy ilyenekké váljanak. Ezt nevezik köznyelven agymosásnak. Ezt a hatalmon levő nagy Uraságok tették akik már a múltban is a materialista világban éltek és ezt átvette a közélet is. Ez se jelent jót, de aki ennyire begyökerezett a földbe, az nem képes igazán felfogni a jelent. A múlt lehet egy emlékeztető, de nem lehet táplálék. Ezek az emberek előbb vagy utóbb fatörzsmaradványokká válnak. Üresség és gazság fogja belepni őket, szegényé lesznek és volt élet, nincs élet.

dscn0692.jpg​Mert létezik az a élettény, hogy rengeteg ember él egymás mellett, ahogy a fák az erdőben, de ahogy nekik semmi közük egymáshoz, úgy nekünk sincs semmi közünk egymáshoz. De ez így nem jó. Ami az erdőben adott természetesen, úgy nem jó az emberek között. Ezen változtatni kell, mert igenis közünk van egymáshoz és a legfontosabb, hogy szükségünk van egymásra. Ne legyünk olyanok, mint a fák, mert így nem lesz jó sem a jelen, sem a jövő. Pedig muszáj változtatni, mert a világ rossz irányt vett és az erdő, a természet elmeséli. A háborgó tenger, óceán partra veti dühös időszakában a döglött halakat és az emberek is így tesznek tönkre életeket, kapcsolatokat. Az erdő a jelenével mesél. Az emberek vágják a fákat személetlen iramban és lám lám az erdő tükörképet mutat az embernek. Nincs béke és nem is lesz, amíg az ember nem változtat a felfogásán. A múlt elmúlt és a jelen az mindig az adott másodperc, az óra a falon, folyamatosan ezt mutatja és a jövő bennünk van, az elképzeléseinkben.

dscn0697.jpgdscn0698.jpg

 

 

 

 

 

 

Út mögöttem, út előttem

vár rám a saját fényem

megtalálom az énemet

megélem az életemet!

                                 (Tschongor)

Az út rögös, de járható! Természetesen van "sima aszfaltos" életút, de ők üresek lesznek és oly "szegények". Ilyenkor eléggé kétértelmű az a mondás, hogy a "Járt utat a járatlanért el ne hagyd!" ... kérdés, hogy melyik út az ami érdemes megjárni, megtapasztalni, de ehhez tudni kell minden embernek, hogy "ki vagyok?", "mit akarok?", "mi a célom?" és rengeteg elmélkedés, gondolkodás, filozofálás.

dscn0721.jpg​Az emberek élete lóti-futi, ahogy ez az apró állatka fut, menekül, lohol. Nem tekint se jobbra, se balra, de előre megy, céltudatosan, de ugyanakkor "felelőtlenül". Emberek vagyunk és nézzünk szét magunk körül. Minket nem az ösztöneink irányítanak, hanem az eszünk, amit életünk folyamán építeni kell, szépíteni, bővíteni. Olyan, mint egy gumilufi ... bővíthető, s ahogy bővül egyre erősebbé válik ... nagyobbá! Ha nem így tesznek az emberek, akkor egy puha gumilufi marad, semmi egyéb.

Azt érzem, hogy az emberek nagy része szereti tönkretenni életét, környezetét. Ilyenkor csak azt nem veszi észre, hogy saját magát kaszabolja, saját maga hóhérja.

 

dscn0729.jpgAzt kívánom a filozofálásom végé felé, hogy próbáljunk törekedni arra, hogy zöldelljünk, virágozzunk. Találjuk meg az arany középutat a keménység és a gyengeség (törékenység) között. Mutassuk meg, hogy mi virágozni is tudunk, mindent megtudunk oldani és túlélünk mindent, de közösen, nem egyedenként. Legyünk egymásra tekintettel, de őszintén és feltétel nélküli viszonyulással. Ne legyünk magunknak valók és ha megtalálunk mindent ami a közösséget szolgálja, akkor béke és nyugalom lesz köztünk is, emberek közt. A szabadság megtapasztalásához közösségre van szükség és nem magányra, ahogy Koncz Zsuzsa is énekeli, hogy "szükségünk van egymásra, ..., csak annyit kérek tőled, ha érted, hogy ne vágj ki minden fát, ... "! Végezetül egy másik Koncz Zsuzsa dallal zárnám a "mesél a természet" elgondolkodásomat .................

   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest

(Ilona Erika Sziriják , 2017.10.19 20:26)

Szép