Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paschae cogitationes/Gondolatok Húsvétra

2017.04.13

​Szeretnék nagyon mélyen elmerengeni és elmélkedni e jelen Ünnepről. Megkértem Sófalvi János címzetes esperes urat, akinek nagy tisztelője vagyok, hogy írjon számomra egy kis gondolatot a Húsvétról. Idézem "A Húsvét az Egyház legnagyobb Ünnepe és nem a Karácsony, mert karácsonykor megváltásunk kezdetét ünnepeljük, húsvétkor a megváltás beteljesedését. KRISZTUS feltámadása garancia arra, hogy mi is az örök életre feltámadunk. Krisztus a megváltás nagy művét nem látványos, elragadó cselekedettel valósította meg, hanem a kereszthalállal, mi is csak szenvedéseink árán tudunk nagy dolgokat végezni az életünkben. Húsvét megadja földi küzdelmeinknek az értelmét. Rendületlenül kell hinnünk a feltámadásunkban, mert ez adja meg az erőt küzdelmeinkhez. HA KRISZTUSSAL FÖLTÁMADUNK A HALÁLBÓL, AZ ÖRÖKKÉVALÓT KERESSÜK ÉS EZÉRT ÉRDEMES IS VALAMIT TENNI FÖLDI ÉLETÜNKBEN. ÁLDOTT HUSVÉTI ÉNNEPEKET KIVÁNOK!"

​Ebből a nagyon fontos gondolatból szeretnék kiindulni, számomra is az egyik legmélyebben megélt Ünnep, ez az az időszak, amikor megtisztítom a szívem és a lelkem, kicsit meghalok Jézussal a kereszten és ahogy az írások szerint való, harmadnapon feltámadott! Meghalt a mi vétkeinkért, hogy majd megváltsa azokat. Isten amikor megteremtette az embert, szabad akaratot adott, elküldte Jézust nekünk, hogy megváltsa Ádám és Éva bűnét, s ezáltal az emberek bűnét. Szabad akarat, ami kereszt lehet a mi vállunkon. Minden embernek megvan a maga keresztje és ezt fel kell ismernünk, nagyon fontos, hogy a böjti időszakban őszintén be is valljuk, nemcsak Istennek, hanem önmagunknak is. A Fennvaló látja a mi terheinket és milyen rendezetten ad nekünk időt, ezen elmélkedni, átgondolni, cipelni nap mint nap és mellénk áll, ad segítséget, csak nyitott szemmel kell járni. Lássuk meg az apró dolgokban Isten nagyszerű szeretetét, jóságát, de ugyanakkor fájdalmát és szenvedését is.

Olyan sokszor hallom, hogy emberek sokasága háborog, hogy miért van ennyi rossz e világban. S ilyenkor magamba tekintek és elmélázok. Szabad akaratot adott és ezáltal keresztet, amit oly sokszor magunknak köszönhetünk. Emberek, Olvasók, itt és most kicsit álljunk meg, tegyük le a keresztjeinket és engedjük meg, hogy letöröljük egymás izzadt homlokát és arcát, tegyük félre a problémáinkat és kezdjünk el figyelni a szívünkre, lelkünkre és egymásra. Jézust keresztre feszítették gyűlöletből, de mi kezdjünk el Szeretni, soha sem késő. Ez az első lépés, hogy segítsünk Jézus keresztjén, egymás keresztjén ...

Mélységes szívfájdalmam, hogy mi sokszor csak akkor tudunk jó és rossz között különbséget tenni, hogyha mindkettőt megtapasztaljuk vagy így vagy úgy. Esetleg személyesen vagy látjuk/érezzük a környezetünkben. Fel kell tegyük magunknak azt a kérdést, hogy Miért? / Miért van keresztem, fájdalmam, örömöm, boldogságom és a többi és a többi ...? Nézzük meg részletesen e jeles ünnepet, vezessük végig gondolatainkat.  

Nagycsütörtök az Oltáriszentség, vagyis az Eucharisztia alapításának ünnepe. Ilyenkor minden templomban csak egy misét tartanak, az esti órákban. A pap fehér ruhában celebrálja, e színnel utal az ünneplésre, az örvendezésre. Ilyenkor a feszületeket takaró lila lepleket is fehérekkel váltják fel. Az orgona hangjára felcsendül a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű himnusz, s közben megkondulnak a harangok, megszólalnak a csengők, hogy utána nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Ahogy mondják, a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A prédikációt a már említett lábmosás követi.

 

 

A szentmise befejeztével, csendben, mellőzve minden ceremóniát, megtörténik az ún. oltárfosztás, aminek során a templom oltáráról leveszik a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartással jelképezik, hogy Jézust megfosztották ruháitól, de egyben utalnak a gyászra is. A középkor folyamán számos szerzetesrendben megszokott volt az oltármosás. Miután eltávolítottak mindent az oltárról, megmosták, megkenték, letörölgették. A Krisztus oldalából kifolyt vérre és vízre emlékeztetve, az oltárokat borral és vízzel mosták meg. Az oltármosás miatt sok helyen e napot tiszta csütörtöknek is hívják. E foglalatosságokat minden évben egyszer végzik el, emlékezve az oltáriszentség megalapítására, az oltár szeretetére és tiszteletére. Ugyanis az oltárt elsősorban Jézus testének megtestesítőjeként tartják számon, az oltár megfosztása a gyász jele, annak megmosása, megkenése pedig azt kívánja kifejezni, hogy Jézus halála nemcsak halál, hanem szentség, „benne van a mi üdvösségünk és feltámadásunk”.

A templomokkal ellentétben, a székesegyházakban délelőtt tartanak misét. Ezen az adott egyházmegye valamennyi papjának kötelező részt venni, ahol megújítják, megerősítik papi fogadalmukat. Ekkor végzik el a krizmaszentelést (balzsammal kevert faolaj). A püspök megszenteli és megáldja a következő évben használt szent olajokat – a keresztelendők olaját és a betegek olaját – valamint a krizmát. Megszentelik a nagypénteki áldozás ostyáit. Valamikor e napon fogadta vissza az egyház a megtért bűnösöket.

​Legyen hitünk, békénk és szeretetünk és így kívánok Kegyelmekben Gazdag, Áldott Húsvéti Ünnepeket minden Olvasómnak!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Bécs

(Tschongor, 2017.04.13 23:25)

https://www.youtube.com/watch?v=OZgpamweppQ