Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rohanó világ

2018.02.20

Rohan az idő

 

​Élünk, hallgatunk, rohanunk,

​A felhők az ég alatt haladnak,

​S mi nem a jelenben rohadunk,

​Hanem az időgépek hajtanak.

 

​Mi élünk, ahogy a természet,

​s ha kell itt már van vegyészet,

​s hallgatunk, mert félünk,

különben könnyen elvérzünk.

 

​Nagy itt a kérdés, erre gondolok

​Természet utánoz emberi természetet

​Vagy fordítva édes mézzel tettet,

​Mámorító hasonlóság, ebbe kortyolok.

 

Rohan az idő, s vele az évek

Lassan már azt sem tudjuk

Mit jelent a parányi szépség​,

​Egy csoda, mert mindig eldugjuk.

 

​Rohan, rohan, s talán vissza se néz,

​A felhő is elmegy, nem gondolkodik

Folyamatosan előre, semmi sem ugyanaz,

Ezért éld meg a pillanatot, halálodig.

 

Rohan az idő, s ami elvész

visszahozni nem merész

az ember feleszmél

késő bánat, elemészt

​ami marad csak a "mész".

 

​Talán egyszer sikerül,

​A lényeg is felkerül,

​A bóvli-tré kikerül,

​Az idő végre megürül 

​S mi szépen megüljük! 

​                                                                      (Tschongor Attila)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Bekölce

(Róza, 2018.03.15 21:05)

ígen

-

(Irenke Ornstein, 2018.03.15 21:04)

Gyönyörű a versed!Köszönjük,hogy megosztod velünk. Bizony soszor elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…

Sátoraljaújhely

(Anikó Homoki, 2018.03.15 15:06)

Nagyon szép vers .❤️

Ljungby

(Salamon S László , 2018.03.03 00:50)

...a gyorsuló idöben a Világ mindig áll,mig mi rohanunk a Tér és Idö között a végtelenségbe...

Savaria

(Sepi, 2018.02.21 18:04)

Néha ki " kell " szállni a mókuskerèkből, hogy élni tudjuk.