Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szekéren a kultúra mentése

2019.01.17


dscn2831-1-.jpg

 

 

          Marosvásárhely nagyon kedves számomra, nem csak azért, mert a szülővárosom, hanem mert igazán sok kultúrát kínál mindenkinek. Hosszú idő óta nem élek életvitelszerűen itt és mégis éreztem, hogy minden kezd veszendőbe menni. Tavaly év végén értesültem két nagyon jó projektről, amiből az egyiket vártam, a másikat kitörő örömmel fogadtam, természetesen minden téren támogatásomat felajánlottam a szervező munkatársnak, aki nem mellesleg a marosvásárhelyi alprojektnek a vezetője. Ez a projekt nem más, mint a könyvmentés.

          A könyvmentés egy magyarországi kezdeményezés hatására született meg Budapesten, s a fővároson belül Kőbányán és Ferencvárosban, illetve Szolnokon és Szekszárdon. Erdélybe átlépve Szatmárnémetiben a magyar városvezetés által könnyedség árán állt lábra az első külhoni könyves szekér. Utána Csiky Eduárdot felkérve ez a kezdeményezés ide is eljutott Marosvásárhelyre, aminek többszörösen örülök, mert aki vezeti igazán rátermett személy, nagyon régi ismerősöm. Találkozásunk alkalmával elkönyvelhettem, hogy nagy az egyetértés azon a téren, hogy a kultúra megmentése nagyon fontos, ezen belül is a könyvek mentése, s ugyanakkor egy nagyon súlyos társadalmi problémát is korrigálni próbálják. Mint ismeretes ilyen – olyan okok miatt a társadalom fiatalabbik rétege kevésbé szeret vagy egyáltalán nem olvas. Sajnos ez a helyzet fellelhető más generációk körében is. Ezért a projekt fő feladata, hogy a könyvmentés megvalósuljon, eljusson mindenkihez, nagyon szimbolikus összegért. Elmondhatom, hogy körbevezetett Eduárd és a választásilehetőség nagyon nagy és nem túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt 25 év legnagyobb és legjelentősebb projektje, aminek haszna van és ténylegesen jó célt szolgál, a szó legnemesebb jelentésében.

          Ebbe a projektbe belépett Nagyvárad is, ahol szintén nehézségek árán sikerült felállítani a könyves szekeret, ahogy Marosvásárhelyen is. Ezt azért írom, mert Erdélyben a román hatóságokról elég közismert az, hogy nem elég nyitottak és elfogadóak.

          Találkoztam Csiky Eduárddal és készségesen válaszolt azokra a kérdéseimre, amik engem foglalkoztattak, s szerintem a kedves Olvasók is kíváncsiak. Többek közt arra is kitértem, hogy milyen út vezetett ide Szatmárnémetiből?

  • Nehéz út, kacifántos. Román hivatal, sajnos nem játék, ahogy a medve sem Erdélyben. Viccet félretéve, a kezdeményezésre végül áldásukat adták, ehhez eleve a Román – Magyar megosztást kellett felvezetni, de hogy őszinte legyek a könyvmentés nem lehet nyelvi korlátozás. Menteni kell, amit csak lehet, mert a társadalmi probléma sem korlátozódik egy adott nyelvcsoportra. Természetesen az már nagyon hamar kimutatható statisztika volt, hogy a könyvmentés mentén a kultúrára való kiéhezést a magyar ajkúak szenvedték el jobban, mint a román ajkúak. Mindeztől függetlenül, azt gondolom, hogy öröm látni, hogy létezhet olyan projekt, amely jó szolgálatot tesz és megférünk egymás mellett.                

          Kitértem arra is, hogy ezt a kezdeményezést, hogyan fogadták a környező könyvesüzletek, hisz számukra ez nem feltétlenül pozitív kimenetelű?

  • Megtudtam, hogy ezen a téren meglepően jó reakciók születtek, mert a kultúra annyira száraz, hogy szinte az emberek szomjazzák, hogy legyen még, legyen még és még egyszer legyen még. Szimbolikus összegért a szegényebb embertársaink is elérhetik a könyveket, az olvasást, a tudás magasságait. A projekt Mikulást is szervezett December 6-án, amikor megajándékozott lett több gyerek, akik olvasni szeretnének és e projekt nélkül, talán sosem jutnának ilyen lehetőségekhez. Ebben is egyetértettünk teljes mértékben.

          A projekt a tudásszint és az intelligencia növelésének nagykövete!

          A  könyvmentés egy olyan formája van most születőben ami szinte nagyon érdekes és vonzó lehet a fiatalok számára. A Könyvszolgálat Kulturális Egyesületnek köszönhetően a szekér elkészült és a nyílt tereken, utcákon egy ilyen könyvesszekér igazán kincset ér! Emberközelibb, egyszerű, letisztult, karakteres és ötletes. Marosvásárhelyen a legjobb helyen, a Magyar Nemzeti Színház előtti téren, a buszmegálló mellett. Könnyen megközelíthető és nagyon központi helyet foglal el. A város hangulatát megemeli és mondhatni, hogy a kultúra tud élni, újjá tud születni és szebbé tudja tenni a környezetünket, életünket.

dscn2808.jpg

 

          Fontosnak tartom, hogy a jó cél érdekében, aki tud, van lehetősége, adományozzon könyveket ennek a projektnek. Sokszor megesik, hogy valakinek fölöslegessé válik egy könyv, vagy több, ne dobja ki, adományozza jó célra. Nincs hely, s kidobná könyveit? Gondoljon a kultúra mentésére, a könyvek megmaradására, s nem utolsó sorban arra, hogy eljuthat olyan helyre, olyan emberek kezébe, akik szívesen olvasnának, de csak így tudnak könyvhöz jutni.

          Az egyesület elérhető a Facebook közösségi oldalon is, akár a magyarországi, akár a marosvásárhelyi könyvmentők, lehetőséget adva arra, hogy több információhoz jusson e projektről.

          Elmondhatom, hogy itt egy barátság is köttetett, nem csak egy projekt támogatás.

          Köszönöm Csiky Eduárdnak a nagyszerű beszélgetéseket, a dscn2833.jpglehetőséget, hogy erről írhattam a nagyérdemű Olvasóimnak és természetesen nektek, hogy olvastok, s támogattok, akár egy jó szóval, egy elkalandozó könyvvel vagy éppen egy megosztással! Éljen a könyvmentés!!! Támogassuk e jó és nemes cselekvést!!!

                 

 

Tschongor Attila cikke, Csiky Eduárd közreműködésével wink

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.