Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szerelmes vers

2014.07.16

Dobban

kiabál

szívem

idevár

ide a fákhoz

hűsítő forráshoz

ide a tetőre

diófák őlére

édesként

mézesként

csábító zeneként,

forrásnak vízeként,

egy éber álomként.

Dobbanás

kiabál

aztán pszt.

aztán csend.

S a forrás lent

megcsörren,

megzörren

 - a levél -

megdöbben,

megdobban

 - a szív -

a szegény megígéz

megidéz egy érzés,

egy kérdés:

Álmodok?

Vágyhatok?

Csábító öledre

leghajtva,

ledölve

fejem, mint

pernye a mezőben.

Moccan,

ordít,

koppan

a szívem

s érzem

nincs más

csak még egy

dobbanás!!!

 

                         (köszönöm :) ...)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.