Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Temetőben

2018.09.12

 


Kint állok a temetőben,
két sírkőnek közepette,
könnyeimmel öntözgetek -
sötét fekete mélységben!
 
Ott állok egy régi fejfánál,
szívem rég felakasztva ál,
s már hontalan könnyes szemmel -
búcsút intek ráncos kezemmel!
 
Már nem félek, tényleg vérzek,
szabadon elfolyok, s elfogyok,
Maradnak ürességek, bűnférgek,
- kopjafa, ráfaragott életnyomok!

 

 
 Ott állok a temetőben, egymagamban búslakodva, s végig evezek hullámzó életfolyamomon. Látom a benne szunnyadó sebeket, fájó, maró, gyilkos egyebeket. Én könnyezem, könnyezem a bánás miatt és könnyezem, mert szomjasok a lámpás koldusok. Tudod engem nem itattak, pedig voltam koldus, s voltam úr, kegyvesztett és dicső csillag, s lásd hova jutottam, e világban két kopjafa közé és teszem azt amit értem nem tettek! Lassan telik az idő, sokat szemlélek, van időm! A kezem még nem elég ráncos. Ja és a bűneim sem formálódtak még féreg méretűre, szóval nem sietek. Azt hiszem még van időm elmélkedni, vizsgálódni, marcangolni, vádaskodni, rombolni eget és Földet, kárhozott embereket és életet hasító, taposó, gyilkoló szerepeket!!!!  Kezdek indulatos lenni, mert a csend ma az áruló aki soha nem bocsájt meg, mert a legőszintébb a létező összes Univerzumban, elemben, részecskében és mindenhol - még a Pokolban és Mennyben is!!!!!! Ott állok a temetőben és levedlem azt ami voltam, s azt is ami leszek, mert minek? Minek tartani azt a bőrt, ami megfakult, megégett és elsorvadt, ha úgy tetszik elkopott, elkorhadt, egyszerűen elpusztult! Érzed ezt Te? Nem? Mi vagy Te? S mi vagyok én? Az állomás már nagyon közel és jaj akinek mindene megvan, s boldogok azok akik mindent leadtak a "vágóhídra"! Én is tartok arra, mert lassan ráncosodok és félő, hogy lemaradok akár egyetlen célomról is. Most hallgatok, csak írok, jegyzek, gondolkodok, ragyogok és roskadok, térden állva sorvadok és könnyeimmel célozgatom azt a földet, amelyé egyszer eggyé válok! Azt hiszem most már a bűneim is zsugorodtak és én tényleg vérzek, szabadon elfolyok, s elfogyok, megmarad az üresség és száraz bűnférgek sokasága, egy kopjafa, vésett életnyomokkal.

                                 Tschongor Attila  angel-1623316_960_720.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Berlin

(Gabriella, 2018.09.19 22:42)

Ez számomra fenomenális és a hideg kirázott, ahogy olvastam. Gratulálok és remélem még megörvendeztetsz sok hasonló alkotással!

Marósvásárhely

(Sándor Mária, 2018.09.13 08:26)

Felér egy bűnbánó imával,szép.

Re: Marósvásárhely

(Tschongor, 2018.09.13 09:55)

Ki minek gondolja, az lesz ez az összeállított alkotás. Köszönöm.