Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy csodás kirándulás

2019.02.25

 

- Holnap utazunk! - jelentette be Millé asszony a családnak.

- Hova utazunk? Kérdezte Csocsi.

- Franciaországba, - felelte Millé asszony.

Csocsi ennek a hírnek nagyon örvendett, s befutott a szobába, hogy összeírja mire lesz szüksége ezen a kiránduláson. Amíg a listát írta, zenét hallgatott, s vacsora nélkül feküdt le. Édesanyja, Ibolyka azonban felkeltette és odaparancsolta az asztalhoz, az esti porció elfogyasztásához. A gyerek csak húzta az orrát, de elfogyasztotta a kitett ételt. 

- Reggel mikor kelünk Ibolyka? - kérdezte Millé asszony

- Fél ötkor, - Ibolyka válasz  hangzott a spájzból. 

- Miért vagy a spájzban? 

- Mert itt hagytam a fülbevalómat!

- Mit keres ott a fülbevalód? 

- Hát ebéd előtt beleesett a kompótos üvegbe, s most keresem, mert holnap felakarom tenni. 

- Mondom én, hogy nem vagy ép! Hogy tud egy fülbevaló beleesni egy kompótos üvegbe? 

- Jól, talán nem volt jól betéve, vagy bekapcsolva, s így kiesett a fülemből. S csak most vacsora után jutott eszembe, hogy ott esett ki. 

- Na te csak keressed, én megyek lefeküdni! 

Millé asszony hamar lefeküdt, kimerült volt és fáradt, na persze meg a korán keléshez sem nagyon volt hozzászokva. Ibolyka sokáig fent volt, nem ült álom a szemére … . Reggelre az asztalt támasztva ébredt, így ő első kézből készíthette a kávét, mert a kávégép, pont mellette kézügyben volt. Utána ment és sorra mindenkit felkeltett, Csocsit, Millé asszonyt és a ház többi állatlakóját, ha voltak egyáltalán. 

Mindenki leült reggelizni, Millé asszony szépen rendre mindenkit kiszolgált. Rövid étkezés után mindenki elkészült, s elindultak a központba a Continental Hotel parkolójába, mert onnan ment a busz, Franciaországba. 

- Sokan vannak itt, - jegyezte meg Csocsi. 

- Persze, persze, hisz hetven személy utazik, majd meglátod, milyen szép emeletes busz fog menni! - felelte Ibolyka. 

- Értem édesanyám, az szép lesz biztosan, már nagyon várom. 

- Mindent bepakoltál? - kíváncsiskodott Ibolyka.

- Igen! - röviden jött a válasz, …

Közben megérkezett a busz, Millé asszony gyorsan asztalt foglalt az emeleten, s intett az ablakon át, hogy siessenek, hogy a legjobb helyet foglalják el. Csocsi örült a legjobban ennek a helynek a buszon és az egész kirándulásnak. Látszott az arcán, a mosolyában, a csillogó szemében és mikor a busz elindult, még boldogabb volt. Mindenki hamar elaludt, mert Romániában nem sok látnivaló van, az nem igazán izgatott senkit sem. Estére már Budapestre érkeztek, ahol nyolc órát nézelődhettek, ez volt az előírt pihenőidő. Millé asszony, Csocsi és Ibolyka, elmentek fotózni, enni, inni, koncertezni. Mondjuk mi tagadás, visszaérni időben a kiindulási pontba, komoly megtervezést igényel egy idegen fővárosban. A történet három kiemelkedő személye időben visszaért. Mégis szembesülniük kellett azzal, hogy a hetven személyből öt fő igazán szeret késni, mert ők nem voltak ott. Nem voltak ott egy óra, de még két óra késéssel sem, csak három órával. Így már hajnalodott, mire elindult a busz. Minden utas figyelte a magyar tájat, mint akik erre vannak kiéhezve! Csak úgy itták a táj látványát, mint más az alkoholt ahogy vedeli. 

Napsütéses nap derekán értek az osztrák határhoz, ahol mindenki aludt, kivéve Csocsit, aki éppen kis füzetében jegyezte, hogy milyen városokon halad át az autóbusz, így Ausztriából felkerült a listára Bécs, St. Pölten, Linz, Ried, Salzburg. Legutóbbi városban eltöltöttek egy kis városnézési időt a busz utasai. Természetesen kevés volt az idő, erre a gyönyörű városra, ide kell egy hét, s talán több is. Hajnalban indultak tovább a Párizsba vezető autópályán. Csocsi a többi utassal együtt elaludt és mire felébredtek, már Párizs külvárosát csodálhatták. Minden arc az ablakra feszülve, lebegtették szemeiket a szép tájon, a városon, az idegen légkör szabadságán. A szállodához érve, mindenki birtokba vette a szobáját, így a szállodában egy szoba sem maradt üresen. Mindenki megpihent, kipakolt, megteázott, megtöltötte a gyomrát és máris belemerültek a város megnézésébe. Mindenki kezében volt fényképezőgép, akkoriban még filmet kellett beletenni, amolyan filmkockát. Az ma már régészeti lelet, ahogy szokták mondani vagy éppen múzeumi darab. Mindenesetre megtekintették a Notre Dame Székesegyházat, a művészek terét, La Conciergeriet - t, a Sainte Chapelle-t, a Pont Neuf - ot, majd a Square du Vert - Galant - ot, IV. Henrik szobrával. Mire ezeket az épületeket megnézték, beesteledett, letelt az első nap és mehettek vissza a szállodába, hogy a vacsora elfogyasztása után aludjanak egy jót a kényelmes ágyakban. Csocsi felhívta a legjobb barátját és elmondta neki, hogy mit látott az első napon. A telefonálás után Millé asszony odaszólt: 

- Készülj tusolni, s feküdj gyorsan le, mert reggel szintön korán kelünk. 

- Igen! -  felelte Csocsi, s egy jó nagyot ásított. 

A szálloda csendes volt, mint egy kripta mélye. Csak a szél hangja szólt, az is ijesztő volt, mintsem simogató. Még az elektromos kapuk is zárva voltak. Se ki, se be nem lehetett menni. Másnap mindenki stresszmentesen és nyugodtan fogyasztotta el a reggelit, mindenki jobb lábbal kelt fel, senki nem volt frusztrált. Reggeli után a város többi jellegzetességét nézték meg, mint például a Francia Akadémia Székházát, a Hôtel de Ville - t, a La Tour  Saint - Jaques - t, a Place des Victoirest, Place du Châtelet, a Pompidou palotát, a Forum des Halles-t, a Saint Germain l'Auxerrois-t, a Louvre múzeumot, mely a legnagyobb Párizsban. Ezen a helyen hat órát sétáltunk fel s alá, megtekintve a Gudea szobrát, a perzsa király íjászait, a milói Venus (azaz Méloszi Aphroditét), a Szamothrakéi Niké ókori görög márványszobrot, a Villeneuve - lès - Avignon festményt, VII. Károly francia király képmását, a Villars hercegnő és Gabrielle d'Estréest, Magdolna olajlámpással feliratú festményt, továbbá a szabin nők elrablása és a Római Campo Vaccino festményeket. Emellett megtekintették a parasztcsalád, az Ex - voto, Séguier kancellár, a fürdés utáni pihenő Diana, Gilles  ( a bohóc) és a Mona Lisa festményeket. 

A Hotelbe újra nagyon késve érkeztek, ezért a vacsorát lemondták, s mindenki megkapta a szobájában külön - külön kitálalva. Múltkori estéhez hasonlóan Csocsi újra felhívta barátját és elmesélte, hogy mi mindent látott aznap. Millé asszony többször is rászolt Csocsira, hogy hagyja abba, de ő csak mondogatta: 

- Mindjárt, mindjárt! 

Éjfél volt, mire a szállodára ráborult a csend, mint alvó gyerekre a takaró. Millé  annyit súgott Csocsinak még, hogy : 

-Holnap szeretném, hogy ha ügyesek lennénk, mert az utolsó nap, amit Párizsban töltünk.

- Igen Millé asszony, de most szeretnék aludni.

Ezzel mindenki fordult a maga oldalára, s aludtak. Másnap korán jött az ébredés, ahogy a reggeli elfogyasztása is, s ahogy ez bevett szokás, felfedező útra indultak újra. Megsétálták a Place Vendôme teret, az Operát, a Bourbon palotát, a Madeleine templomot, az Arc de Triomphe du Carrousel-t, a Place de la Concorde-t, a Grand Palais-t, a Pont Alexandre hidat, a d'Orsay múzeumot, ahol megtekintették a Piros tetők -, a Cirkusz -, a tahiti nők - és az auvers-i templom festményeket.  

Délután a diadalívet csodálták meg és az Eiffel tornyot. Utóbbiban fel is mentek a tetejébe. Utána megnézték az Invalidusok kertjét, I. Napóleon sírját, a Pantheont, a Moulin Rouge-t, de ekkor már késő tizenegy óra volt. Éjfélkor megnézték a tűzijátékot, mert itt ütötte fel a fejét az új évezred. Megnézték az éjszaka folyamán a Sacré Cœur bazilikát és a nagy diadalívet a modern üzleti negyedben. Miután a szállodához mentek, összepakoltak és lefeküdtek, mert álmosak voltak. Másnapra hagyták Versaillest és a Szajnában való fürdést, mint az új évezred első napjának kitöltését. Hazafelé menet, meglesték a román negyedet a külvárosban. Aztán Lyon felé vették az utat, hogy azt is megcsodálhassák. Később Monaco és Milánó is megtekintésre került. Velencében pihentek nyolc órát, ami igen érdekes volt. Éjszaka érkeztek és csak a tengerparton tudtak lábat áztatni, néhány régi szobrok, épületek és a híres tükör múzeum megtekintését tudták beidőzíteni. Hajnaltájt sietniük kellett a szlovén határhoz. Szlovéniában egy nap utazás elteltével értek el Magyarországra. Zalaegerszegen és Veszprémen keresztül értek el Székesfehérvárra, ahol újabb nyolc órát pihentek. Ez az egész rosszul sült el, mert egész végig esett az eső. Szinte mindenki az autóbuszban ülte végig mind a nyolc órát. Egyesek kártyáztak, mások beszélgettek, vagy éppen teáztak. Kerülő úton Debrecen felé mentek, majd Püspökladány , s ott átmentek a határon. 

Megérkeztek szerencsésen Marosvásárhelyre és Csocsi nagyon boldog volt, várta a találkozást a barátaival, az iskolatársaival.

Tudta, hogy ritka az ami vele történt, hogy 15 évesen megjárta Franciaországot, átutazva Európán és hogy ilyen sok mindent láthatott. 

                                  Íródott 2001-ben az eredeti, 2019-ben az átírat.  

 

                                                            Tschongor Attila

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.