Szerelem

2018.04.18

Erdő mélyén, szél átható hangjában,
Tó tükrében, kukta minden dalában,
Ott lakozik az emberi mosolyban,
Fénylő szemed zöld sugarában.

Reggel illata, bőröd puha bársonya,

kávé íze, csókod áhított mámora.
Látod ott a nyíló virágot, oly keserű!
Árván tündöklik illata, s mégis derű.

Hol magány örök hű társra talál,
Fa kérgében harkály élelmet talál.
Kezed érintése, szívem rezdülése,
Te vagy életem igaz szerelme.

Hallgasd a morajló lüktető várost,
S ettük a sajtos tejfölös lángost.
A hullámvasúton szívünk dobbant,
Nem voltál soha egyedül ottan!

Érezd, ahogyan a dús pára felszáll.
Már ragyog mi eddig közénk állt.
Boldog vagyok, mert te több vagy,
Mint minden, földi igaz Kincsem!