Adventre
ADVENTRE
Szerény hajlékomat újra
Vidámságba kell fordítanom.
Magamhoz szorítanom,
Egy isteni poémát.
Én zengem a Himnuszt,
az Élet Jóságát, a csodát.
Lásd meg a Lelket
S annak Himnuszát!
Új lehetőség, a múlt felett,
s a bűn, ha akarod elveszett,
s javíts most a műveden,
s szívedet mutasd ünneplőben!
Légy a magaslat, a világban,
Ahol kárhozat van mélységben,
Emelkedj, szárnyalj, vezess,
Hogy pokolban ne lehess.
Egész évben cselekszünk,
Bűnlajstromon telepszünk,
S egyszer eltörölhetjük
Istent erre felkérhetjük.
Ne légy oly merész tömegutánzó
Inkább, Ember, s igencsak Emberi,
Mutasd meg a világnak, tömegnek
hogy Te vagy a Szeretet táncoló.
Tschongor Attila
Kedves Barátaim, Ismerőseim és nem utolsó sorban Olvasóim. Hamarosan megint előkészületi köntöst öltünk és Adventet igyekszünk megélni. Lehetőséget kell adnunk magunknak, hogy újra és újra felülértékeljük a múltunkat, hisz a jelen arra jó, hogy amit eddig rosszul tettünk, azt megjavítsuk! Adj teret a Szeretetnek és a Jóságnak, ne nézd a tömeget, hanem azt, hogy mi a jó, neked, nekem és mindannyiunknak! Ne rohanj, állj meg és nézz körül! Mit látsz? Látsz egyáltalán? Ne vakulj el, mert a tömeg ezt skandálja, te legyél más, merjél álmodni és bátran vedd a fákját és vigyed, legyél vezető, de Emberi és ne hagyd, hogy a mélység elragadjon! Az ember esendő és vissza-vissza kerül a kárhozatba, de van kiút, csak keresd a lehetőséget, itt az idő, tisztíts kívül-belül és lépj előre, oda amely a magasba vezet. Az Élet nem könnyű, no talán azért, mert a rohanó világ diktálja a tempót, s elveszett az amit anno esetleg elvetettél. Mert a földeken sem terem semmi, hátratett kezekkel. De ezt diktálja a rohanó világ! Ne tedd, állj meg, s nézz körül! Mit látsz? S most már látod?
Áldott Adventi Időszakot kívánok mindenkinek és ne csak nézz, láss is!
Tschongor Attila gondolatai!
