Hallgat
Hallgat minden, mélyen mindig,
Zaklat s billen pusztulásig,
nyugalmat hinni egy szálig,
mely mar cifrán mostanáig.
Hallgat minden és nagy a csend,
szél süvít, - ráfagy a szóra!
Uralma... - az koporsója,
hullott lelkek, kiégett rend!
Ha valaki mégis szólna,
nincs kegyelem ma még szórva,
emberi tereken lógva ...
az életnek szótlan sora.
Így hallgat minden mindenhol,
varrhat az idő gátakat,
ember ebben mély ágyakat,
egyszer e rejtély elgázol.
Tschongor Attila