Kihunyt a fény
2018.11.15
Otthonom lágy ölén,
két szemem lehunyom,
életemnek ködén -
könyvemet lecsukom.
Két szemem lehunyom,
szürke lépcsőn sírok,
fénytől csupasz torkom,
éntől fosztott sorok.
Hallom kedvenc dalom,
sablon éjszakában vallom,
hunyót szemmel mondom:
hogy könyvemet ma becsukom!
Sajnos, elfáradtam,
sorsomat bevártam ,
-itt vár már négy falam,
csak gondolj néha rám!
Csak gondolj néha rám,
egy hajnalon a verandán,
s a napnak alkonyán,
egy közös sorsnak fintorán!
Tschongor Attila
-
(Emilia Szentannai, 2018.11.16 21:29)