Legelső négy versem
Szerelem
Dobban,
kiabál,
szívem idevár,
ide a fákhoz,
hűsítő forráshoz,
ide a tetőre,
diófák őlére,
édesként
mézesként,
csábító zeneként,
forrásnak vízeként,
egy éber álomként.
Dobbanás,
kiabál,
aztán pszt,
aztán csend.
S a forrás lent
megcsörren,
megzörren
-a levél-
megdöbben,
megdobban
-a szív-
a szegény megígéz,
megidéz egy érzés,
egy kérdés:
Álmodok?
Vágyhatok?
Csábító öledre,
lehajtva,
ledölve
fejem, mint
pernye a mezőben.
Moccan,
ordít,
koppan
a szívem
s érzem
nincs más
csak még egy
dobbanás!
Tschongor Attila
Éjszaka
Jő az este, s leszáll a csend
Nem leszek az ki nem lesek
Téli álmot a Hold mesél
S kebleidben bontakozok ...
eredetileg ilyennek született:
Jő az este, s leszáll a csend
Nem leszek, s nem lesek
Téli álmot mesél a Hold
S kebleiben bontakozok ...
Tschongor Attila
Róla szól!
Megláttam, s elmerengtem,
Szépségét elmentettem.
Szívét-Lelkét tiszteltetem.
Szemét nézem, ajkát várom,
Életemet vigyázba zárom.
Lehetnél múzsám,
Lelki mátkám.
Szívem muzsikál,
Testem zongorál,
S eszem megáll!
Ez Szerelem? - képzelem
Valóságos érzelem.
Tudom már mit tegyek,
de vágyhatok? - reménykedek.
Titkon marad, elveszek!!!
Tschongor Attila
Pillanatra
Barátokat láttam,
embereket kaptam.
Lelkek fürödtek,
férgek csoszogtak,
nem azt kaptam,
nem ezt vártam.
Én vagyok Én
s Te vagy Te.
Nézd a lelkem,
s ne a testem.
Virág vagyok,
illatozok.
Lehetek a gonosz,
elvisz a panasz,
s meghal a tavasz.
Nem nyílik több virág,
Szomorú lesz a világ.
Szennyes ínfű -
Szappanfű.
Sose feledd és jegyezd:
Lélek a gazdagságod,
többi csak beszerzendő,
alapanyag és emberség.
Legyen tüdő, tudás erő,
Halhatatlan Egyéniség!
eredetileg így született, változtatást csak a harmadik versszakban eszközöltem:
Lehetek a gonosz,
elvisz a panasz,
s meghal a tavasz.
Nem nyílik virág,
Szomorú a világ.
Szennyes ínfű -
Szappanfű.
Tschongor Attila
Minden saját versemet a bal alsó sarokban a nevemmel jegyzem. Teljes jogot tartok fenn a verseimre. Köszönöm és Olvassátok Szeretettel.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Első versek bölcselete,
Látásmódód tiszta ereje,
Szíved nyitott kapujában,
Gondolatid röpke táncában,
Szárnyra röppen mint kismadár,
Odús fában otthont talált, bár
Megült ködben szörnyek èlnek,
Hangodtól irigyek s néha fèlnek,
Lucifersègükkel szemben állnak,
Pèldás tetteidre fittyet hánynak.
Lelked angyali boldogsága,
Tiszta szellemed örök világa!
Re: Magyarország
(Tschongor, 2018.01.01 01:25)Köszönöm szépen. Csódás vers és nagyon tetszik. Igazi véleményformálás lírai tollal. Bum! Ez nagyon tetszik.
Budapest
(Mónika Mayer, 2017.11.19 10:21)Szépek,bár van amelyik nem rimmel hanem inkább szavalásnak tűnik,mint versnek.
Magyarország
(Joci, 2017.12.31 17:35)