Ő - kit nem feledek
2019.02.13
Gondolatban most messze elúszok,
apámra gondolva messze járok,
az élet vízén lebeg e szerep -
mint játékszerepben fojtószelep.
Nem élhet a szerep, nem kenyerem,
vallomásom virágzik a létben,
ahogy él Édesapám, kenyerem -
szívdobbanás a szemem könnyében.
Égszínkék mosolya az arcomon,
egy érintés a borzolt lelkemen,
- midőn nyugtató fázó szívemen,
didergő életem valóságon.
Ő fényes csillagom magas égen,
Védő bástyám is itt lent a földön.
Fészkemben bármelyik éjjelen,
boldogság Téged üdvözöljön!
Tschongor Attila
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
