Rohanó világ
Rohan az idő
Élünk, hallgatunk, rohanunk,
A felhők az ég alatt haladnak,
S mi nem a jelenben rohadunk,
Hanem az időgépek hajtanak.
Mi élünk, ahogy a természet,
s ha kell itt már van vegyészet,
s hallgatunk, mert félünk,
különben könnyen elvérzünk.
Nagy itt a kérdés, erre gondolok
Természet utánoz emberi természetet
Vagy fordítva édes mézzel tettet,
Mámorító hasonlóság, ebbe kortyolok.
Rohan az idő, s vele az évek
Lassan már azt sem tudjuk
Mit jelent a parányi szépség,
Egy csoda, mert mindig eldugjuk.
Rohan, rohan, s talán vissza se néz,
A felhő is elmegy, nem gondolkodik
Folyamatosan előre, semmi sem ugyanaz,
Ezért éld meg a pillanatot, halálodig.
Rohan az idő, s ami elvész
visszahozni nem merész
az ember feleszmél
késő bánat, elemészt
ami marad csak a "mész".
Talán egyszer sikerül,
A lényeg is felkerül,
A bóvli-tré kikerül,
Az idő végre megürül
S mi szépen megüljük!
(Tschongor Attila)
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
ígen
-
(Irenke Ornstein, 2018.03.15 21:04)Gyönyörű a versed!Köszönjük,hogy megosztod velünk. Bizony soszor elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…
Ljungby
(Salamon S László , 2018.03.03 00:50)...a gyorsuló idöben a Világ mindig áll,mig mi rohanunk a Tér és Idö között a végtelenségbe...
Bekölce
(Róza, 2018.03.15 21:05)