Rohanó világ

2018.02.20

Rohan az idő

Élünk, hallgatunk, rohanunk,

A felhők az ég alatt haladnak,

S mi nem a jelenben rohadunk,

Hanem az időgépek hajtanak.

Mi élünk, ahogy a természet,

s ha kell itt már van vegyészet,

s hallgatunk, mert félünk,

különben könnyen elvérzünk.

Nagy itt a kérdés, erre gondolok

Természet utánoz emberi természetet

Vagy fordítva édes mézzel tettet,

Mámorító hasonlóság, ebbe kortyolok.

Rohan az idő, s vele az évek

Lassan már azt sem tudjuk

Mit jelent a parányi szépség,

Egy csoda, mert mindig eldugjuk.

Rohan, rohan, s talán vissza se néz,

A felhő is elmegy, nem gondolkodik

Folyamatosan előre, semmi sem ugyanaz,

Ezért éld meg a pillanatot, halálodig.

Rohan az idő, s ami elvész

visszahozni nem merész

az ember feleszmél

késő bánat, elemészt

ami marad csak a "mész".

Talán egyszer sikerül,

A lényeg is felkerül,

A bóvli-tré kikerül,

Az idő végre megürül

S mi szépen megüljük!

 (Tschongor Attila)

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Bekölce

(Róza, 2018.03.15 21:05)

ígen

Válasz

-

(Irenke Ornstein, 2018.03.15 21:04)

Gyönyörű a versed!Köszönjük,hogy megosztod velünk. Bizony soszor elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…

Válasz