Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Száz év idegen

2018.11.09

 

I.

Idegen vizeken hidegen -
száz év volt osztályidegen,
Isten locsolta hiteket,
Erdély idegenben kirekedt!

Lelkek a temetőszigeten,
álmainkban tündérszigeten,
száz év - millió tévedéseken,
a vérünket szívták kereszteken!

Kényszer s gyötrelem penge élen -
millió könnycsepp őszinteségben,
pecsétek - érzékenyebb tűzében,
harc egy örök száműzetésben!

 

II.
Erdély sorstársai ma sem mosolyoghatnak felhőtlenül.
Fájdalmak sorakoznak évszázados idegenben osztályrészül.
Álmaink sokszorozódnak rendíthetetlenül - lelkünk belezendül.
Szárnyaink porosodnak, idegennek szolgál pusztítószerül.
Személyiségek nincstelenül kiabálnak felemelkedésül.
Élő lelkek és sírkövek várnak igazságra - érezve reményül.
Száz év idegen, kegyetlen s lelketlen időkeret keserül!
Erdély Magyar anyaország keblére vágyakozva frigyesül!
Örök harcunk példamutató, a magyar megdicsőül!
Erdély volt és lesz magyar "termőföld" - így befejezésül!

 

III.

Száz év idegen, ridegen kiterem ... -,
"szegénységnek" fűszere a reménység.
Minden magyarnak mindez szív - érzelem,
száz év idegen, kemény vérszegénység!

Isten segedelme alatt a magyar sérelem!
Lesz igazság, magyar tételem most legépelem:
Isten segíts ma istenfélő bárányaidon,
egyszer még békén legeljenek tündérpázsiton!

 

IV.

Üdvözlégy Mária s Hiszek egy Istenben,

hiszem a hazámat bőséges kegyelemben,

midőn áldásotok megérinti földünket,

minekünk szívünk - lelkünk megreszket. 

 

Hiszem a hazám egyszeri feltámadását,

Magyarország alkotását, fényes csodáját,

Itt magaslik majd nép és föld minden fája,

Közösségünk imája lészen fáknak pompája! 

 

Vízzel és könnyekkel locsoljuk majd, 

Érezzük a lelket, mely bennük kihajt,

Felélesszük a szívet, ami alvásra hajt,

Felvesszük mindazt ami értünk sóhajt! 

 

Üdvözlégy Mária s Hiszek egy Istenben,

Legyetek a magyarnak mennybéli szülei,

Balsors rágta, bűnhődő gyötrelemben,

milliónyi házak szerető, békés fedelei.

                                                   Tschongor Attila

 

32544075_2049907528617534_9184063671528062976_n.jpg 

 

                                         

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re: Budapest

(Tschongor, 2018.11.13 22:56)

Ugyan miért? Nem azt akarom írni amit más gondol, hanem amit én gondolok és én érzek. Ez az írói szabadság...

Re: Re: Budapest

(Németh Péterdr, 2018.11.13 22:57)

írja!!!

Re: Re: Re: Budapest

(Tschongor, 2018.11.13 22:58)

akkor nyilván érthető az is amit én írtam …

Re: Re: Re: Re: Budapest

(Németh Péterdr, 2018.11.14 08:14)

nem, nem érthető.

Re: Re: Re: Re: Re: Budapest

(Tschongor, 2018.11.14 08:17)

sajnálom, talán olvassa el még egyszer!

Budapest

(Csondor Kata, 2018.11.14 01:10)

Nem tudom, hogy egy ilyen témát feldolgozó vershez, hogy írhat bárki negatív kritikát, ha nem másért, akkor az írás szabadságáért, de attól eltekintve, ez egy szomorú gyászos történet, s már ezt maximum kritika nélkül kellene hagyni vagy éppen a vershez köthető megemlékezést kellene firtatni hozzászólásban. Azért ez meglepő és szégyen, szerény véleményem szerint!

Budapest

(Lola, 2018.11.12 19:54)

Mi alakult itt ki? Hát ez elképesztő! Megvagyok rökönyödve egyesek megnyilvánulásán, hogy mennyire nem gondolkoznak, mielőtt írnának akár kritikát, akár véleményt. Jézusom ….

Budapest

(Mariann Apáti - Nagy, 2018.11.12 15:18)

Nevetségesnek semmiképpen nem minősíteném, ez egy valósi tragédiája volt a nemzetnek, az országnak. De ma ezen pörögni, hogy ennek ürdemagóg ellenségkeresés (és találás) valóban szánalmas

Re: Budapest

(Mariann Apáti - Nagy , 2018.11.12 15:22)

(javítás) ennek felhasználásával ellenségeket keresni és találni, az valóban szánalmas, egyben népszerűséghajhász mentalitás.

Re: Re: Budapest

(Tschongor Attila, 2018.11.12 15:34)

Mariann Apáti-Nagy nincs az alkotásnak semmi ilyen fajta célja, hogy ellenséget keressen vagy találjon, mert ellenséget minden téma és alkotás szerez. Nyilván a tudatlan vagy a gyűlölettől fűtött emberek az alkotást támadni fogják. Személyemnek meg nincs népszerűséghajhász mentalitása, egyszerűen terveztem, hogy erre a kezdeti dátumra megalkotom azt ami bennem megfogalmazodott. Köszönöm.

Re: Re: Re: Budapest

(Mariann Apáti - Nagy, 2018.11.12 15:44)

Júlia Míra Lévai bejegyzésére válaszoltam. Az alkotásával kapcsolatban nem nyilvánítok véleményt, az a művészi szabadság kategóriájába tartozik.

Re: Re: Re: Re: Budapest

(Tschongor, 2018.11.12 15:45)

köszönöm, ön jól látja mindezt és megért engem.

Dánia

(Tünde R. Petø, 2018.11.11 21:43)

A verset most hagyjuk, mert szerintem klasszisnak kellene lenni ahhoz, hogy az ember ehhez a témához nyúlva sikeresen kikerüljön minden közhelyet és újat tudjon mondani egy verssel. úgyhogy a kommentekhez szólnék hozzá inkább.mert a vers ilyen szempontból értékelhetetlen.

Engem, amit itt olvastam a kommentekben teljesen meggyozött arról, hogy annak van igaza, aki azt mondja, hogy Trianont máig sem tudjuk helyére tenni, mi magyarok. Egyrészt láthatóan egyeseknek olyan traumát jelent, amit máig sem dolgoztak fel, mások nem is értik, hogy mi a probléma a másik oldalon.

Az igazság szerintem az, hogy ha Trianon óta a magyar állami lét csupa sikertörténet lenne, akkor már régen elértük volna, hogy a magyar kisebbség a határon túl olyan jogokkal rendelkezzen, amelyek birtokában már régen remekül éreznék magukat a borükben ott, ahol mindg is laktak. Sajnos jelenleg viszont ott tartunk, hogy a magyarországi magyarok sem érzik jól magukat a borükben, inkább kivándorolnak.

Több sikert kívánok nekünk magyaroknak a jövoben, minimális célként megjelölve, hogy végre legyen egy élheto, eros, modern országunk. Egy olyan ország, ahol mondjuk tömegesen szeretnének letelepedni a brittek.

Re: Dánia

(Tschongor, 2018.11.12 15:25)

Azért azt nem mondanám, hogy értékelhetetlen a vers vagy nevezzük inkább alkotásnak. Az írás és úgy egyben az irodalom nem skatulyázható be. Azt gondolom azért eme hozzászólás mögött van egy kis irigység is vagy még ennél is több, egy kisebb fajta tudatlanság.

szeboliver@gmail.com

(Szebeni Olivér, 2018.11.12 12:46)

Azért ez nem egészen ilyen. Tízezernyi magyar menekült 1916-ban Erdélyből Budapestre. Nekik ez nem egy csendes tó partja, ahonnan Erdély magyarságát nézegetik időnként. Én például nem magyarosítottam, apám nehezen kiejthető szláv nevét, hanem "erdélyiesítettem". A székely himnuszt könnyező szemmel hallgatom. Hat nyelven vallom: Magyar vagyok. És soha nem láttam a nagyszüleimet. Elég furcsa, tudom.

Miskolc

(Pollák Gábor, 2018.11.11 09:07)

Visszatér!Minden visszatér!!!

-

(Éva Lujza Gaál, 2018.11.11 08:56)

Istené a Dicsőség!

Ausztria

(Tschongor, 2018.11.11 00:25)

Őszintén szólva megvagyok lepve nagyon. Függetlenül attól, hogy hogyan értékelem önmagam vagy az írásomat, elmondhatom, hogy valamiért ez a történet mélysége és rombolása 90 százalékban csak az erdélyieket érinti meg, s a többi határon túli magyarokat. Az anyaországban született olvasóim egy része átérzi vagy elképzeli magát a mi helyzetünkben és megpróbál megérteni minket és ezt az egész történelmi eseményt ( ez a része Fidesz szimpatizáns - ennyi politikát vinnék csak az egészbe), de az anyaországiakat nem nagyon hatja meg és gyakorlatilag semmilyen reakciót nem vált ki belőlük. Szomorú vagyok efelől, mert ez közös ügyünk, ide s tova 100 éve. Másfelől meg boldog is vagyok, mert teljes visszaigazolást kaptam, hogy aki erre az eseményre szeretne megemlékezni legalább arra a két percre, míg elolvassa alkotásomat, megossza vagy éppen kifejezi érzelmeit. Köszönöm minden olvasómnak azt, hogy igyekeznek átérezni mindazt ami az én őseimnek kőkemény harc volt az identitásért, a nyelvért és emberségért.
Én a rendszerváltás előtt születtem és gyermekkorom nagy része a rendszerváltást követően éltem (véletlenül sem megéltem, csak éltem), tapasztaltam, hogy milyen rezgések voltak érezhető-ek a levegőben, milyen illatú volt a szabadság kezdete (mert mindenki azt hitte az lesz) - . Nem lett szabadság, még a mai napig sem. Gyermekkorom a maga módján megvolt, gyerekszobám is volt, de éreztem, hogy csak egy vessző választ el attól, amiben a szüleim, nagyszülőim éltek! A gondolkodás, a felfogás, az egymásba vetett bizalom, egymásra való szorulás lehetősége, mind mind jel volt. Ma vissza gondolva, értem a jelek jelentőségét és magyarázatot is kaptam rá, de ehhez látnom kellett a világ számos életét és sok sok nemzet identitását, szokásait, élet-vezetéseiket.

A magyarság szó szerint szét esett és nem tudom, hogy összeköti e még valami a nyelven kívül. Hiába az ezer éves közös múlt, történelem, már valami eltörött és nincs ki megragassza. Picit kétségbeejtő a helyzet, remélem nincs igazam, bárcsak ne lenne, de erre is fény derül évekkel később (reménykedem).

Köszönöm mindenkinek még egyszer aki olvas és reagál. Kérdem én, hogy senkinek nem érdeke összekötni újra ezt a népet, ezt a szétszéledt nyájat? Hát kérlek alássan mindenkit, hogy jelentsen nektek valamit Trianon … Az osztrák-magyar monarchia felbomlása, a magyarok csonkítása átvitt értelemben, volt annyira jelentős, mint a Holokauszt. Ébredjetek emberek, nem látjátok, hogy rossz fele haladunk?
Köszönöm!

Kistarcsa

(Miklós Pócsa, 2018.11.10 20:51)

Isten ments minket a labanc karolásátol akkor inkább egydül de nyugodtan békében .

Marosvásárhelyi

(Sandor Maria, 2018.11.10 19:33)

Szép és valós még akkor is ha sokan nem igy gondolják!