Száz év idegen
I.
Idegen vizeken hidegen -
száz év volt osztályidegen,
Isten locsolta hiteket,
Erdély idegenben kirekedt!
Lelkek a temetőszigeten,
álmainkban tündérszigeten,
száz év - millió tévedéseken,
a vérünket szívták kereszteken!
Kényszer s gyötrelem penge élen -
millió könnycsepp őszinteségben,
pecsétek - érzékenyebb tűzében,
harc egy örök száműzetésben!
II.
Erdély sorstársai ma sem mosolyoghatnak felhőtlenül.
Fájdalmak sorakoznak évszázados idegenben osztályrészül.
Álmaink sokszorozódnak rendíthetetlenül - lelkünk belezendül.
Szárnyaink porosodnak, idegennek szolgál pusztítószerül.
Személyiségek nincstelenül kiabálnak felemelkedésül.
Élő lelkek és sírkövek várnak igazságra - érezve reményül.
Száz év idegen, kegyetlen s lelketlen időkeret keserül!
Erdély Magyar anyaország keblére vágyakozva frigyesül!
Örök harcunk példamutató, a magyar megdicsőül!
Erdély volt és lesz magyar "termőföld" - így befejezésül!
III.
Száz év idegen, ridegen kiterem ... -,
"szegénységnek" fűszere a reménység.
Minden magyarnak mindez szív - érzelem,
száz év idegen, kemény vérszegénység!
Isten segedelme alatt a magyar sérelem!
Lesz igazság, magyar tételem most legépelem:
Isten segíts ma istenfélő bárányaidon,
egyszer még békén legeljenek tündérpázsiton!
IV.
Üdvözlégy Mária s Hiszek egy Istenben,
hiszem a hazámat bőséges kegyelemben,
midőn áldásotok megérinti földünket,
minekünk szívünk - lelkünk megreszket.
Hiszem a hazám egyszeri feltámadását,
Magyarország alkotását, fényes csodáját,
Itt magaslik majd nép és föld minden fája,
Közösségünk imája lészen fáknak pompája!
Vízzel és könnyekkel locsoljuk majd,
Érezzük a lelket, mely bennük kihajt,
Felélesszük a szívet, ami alvásra hajt,
Felvesszük mindazt ami értünk sóhajt!
Üdvözlégy Mária s Hiszek egy Istenben,
Legyetek a magyarnak mennybéli szülei,
Balsors rágta, bűnhődő gyötrelemben,
milliónyi házak szerető, békés fedelei.
Tschongor Attila
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Gyönyörű!!!
Budapest
(Horváth Mária, 2018.11.10 11:44)
Ne törödj a rosszindulatú és semmit sem tudó, semmit sem értő emberekkel. Ezek megvannak a maguk kis világukban és nem tudnak mit kezdeni a környezeti világgal.
A vershez gratulálok, szép megemlékezés és méltó is erre a 100 éves múltra. A centenáriumi év holnappal kezdetét veszi és teljesen megértem a külhoni magyarokat és át is érzem, mert úgy gobdolkozok, hogy megpróbálom az ők helyzetükbe beleélni magam.
Budapest
(Júlia Míra Lévai, 2018.11.10 09:45)De nem lett úgy, azonkívül ma már nyitva vannak a határok. A romániai magyar is idejöhet, mi is odamehetünk, miközben egyik ország sem attól "nagy" vagy "kicsi", hogy mekkora területet birtokol, hanem hogy képes-e nagy teljesítményekre ebben, abban, amabban, és nemes mentalitásra, úgy általában. Ez az általános romángyűlölet, ami ebből a területszerzési baromságból következik, halálosan nemtelen gondolkodás.
Re: Budapest
(Csongor, 2018.11.10 09:47)Júlia Míra Lévai Nyílván bele se gondolt abba amit írt. Itt látszik, hogy kinek milyen az empátia - készsége. Itt nincs szó romángyűlölettől, csak egyszerűen olyan, mintha börtönben lennél. Aztán meg azt hiszed mindenki át tud jönni a határon, hogy az anyaországban éljen? Neked is csak azt mondhatom, aki nem élte át, nem tudja felfogni Trianon súlyát se erről az oldalról, se a másikéról. Sajnállak, hogy ennyire gyerekcipős a nemzeti tudatod.
Budapest
(Tamás Kocsis, 2018.11.10 09:31)
100 éve már...
Feleségem édesapja - 2 gyerekem nagyapja, 4 unokám dédapja - is akkor tette le a fegyvert, a legegyszerűbb egyszerű katonaként, amikor véget ért a „nagy háború”. Pontosabban elvették tőle, majd rövid úton hazaindították, ő meg jött gyalog, szekéren, vonaton haza, Kispestig.
És többet soha nem volt hajlandó semmilyen fegyvert a kezébe venni.
Debrecen
(Éva Kiss, 2018.11.10 17:20)