szerelmes vers
2014.07.16
Dobban
kiabál
szívem
idevár
ide a fákhoz
hűsítő forráshoz
ide a tetőre
diófák őlére
édesként
mézesként
csábító zeneként,
forrásnak vízeként,
egy éber álomként.
Dobbanás
kiabál
aztán pszt.
aztán csend.
S a forrás lent
megcsörren,
megzörren
- a levél -
megdöbben,
megdobban
- a szív -
a szegény megígéz
megidéz egy érzés,
egy kérdés:
Álmodok?
Vágyhatok?
Csábító öledre
leghajtva,
ledölve
fejem, mint
pernye a mezőben.
Moccan,
ordít,
koppan
a szívem
s érzem
nincs más
csak még egy
dobbanás!!!
(köszönöm :) ...)
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
