Ugyan mit ér
Ugyan mit ér egy szó,
egy elfelejtett szó!
Ugyan mit ér egy érzés,
lefejtett facér érzés!
Ugyan mit ér a hit,
eltaszított világon,
árokként virágomon,
most fájlalom sáncait.
Ugyan mit ér, oh mit ér?
Szavak tartalmak nélkül,
érzések súlyok nélkül,
elfelejtett gyászér
taszított világra ér,
fájdalma rajtam mélyül.
Uram, szavad hol csendül?
Könnyeim földre esnek,
ugyan mit ér mindez ma,
mesét hinteni földnek,
ez mának hajlama.
Ugyan mit ér a földnek,
könnyeim vallomása,
ugyan mit ér a népnek?
Szavak, érzések, hitek,
társaikkal mit érnek?
Álmaimban elégnek,
követőkre sziszegnek.
Ugyan mit ér, mondd nekem,
igazság élve kúszott,
s eltaposták földeden!
Ugyan mit ér, rúgott,
s némán elbúcsúzott!
Tschongor Attila